Végtelen öröm, hogy egyházunkban vannak női lelkészek, de ezt az állítást kiegészíteném azzal, hogy: …és női szolgálattevők, női körök is. E magazinszámunkban – amint a címlapján is látható – éppen ilyenekről esik szó. Hiszen szerte az országban hosszú hagyománya van annak, hogy a lelkész munkáját, a gyülekezetek életét szorgos női kezek segítik. Hol biblia­kört, hol gyermekfoglalkozást tartanak, ők azok, akik oltárterítőt és énekeskönyv-borítót hímeznek, és tudjuk: a szeretetvendégségek gördülékeny lebonyolításáért és finomságaiért, miként a templomok díszítéséért is rendszerint ők felelnek. (Nem akarok persze igazságtalan lenni: tisztelet mindazoknak a férfiaknak is, akik hasonlóképpen tesznek.) E lapszámunkban négy női kört mutatunk be, remélve, hátha kedvet kapnak a nőtestvérek máshol is, hogy összegyűljenek, akár a cikkünkből megismert jó gyakorlatokat átformálva a saját lehetőségeikre.

„Az orgona egyszerre hangszer, építészeti alkotás és a gyülekezeti énekek kísérője. Sípjaival megszólalnak nemzedékek énekei, életre kelnek ünnepei. Angsterék pécsi műhelyéből nyolcvankét év alatt ezerháromszáztíz orgona került templomokba, zsinagógákba és hangversenytermekbe” – vezeti fel kultúrtörténeti cikkét Galambos Ádám, aki az Angster család és a gyár történetéről készített magazinunkba színes összeállítást.

Nem feledkeztünk meg az 1956-os forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulójáról sem – a történelmi eseményre emlékezve két cikket is közlünk most. Lapzártánk után pedig – október 19-én – nagyszabású konferenciát tart egyházunk Dilemmák és észrevételek – Evangélikusok 1956-ban címmel; ez utóbbiról következő lapszámunkban számolunk be kellő részletességgel.