Az igazi hitet látni lehet

Az elvégzett munkáért és a kapott lehetőségekért való hálaadás ünnepe egyházunkban a diakónia napja, amelyet immár tizenhetedik éve tartanak Sztehlo Gábor embermentő evangélikus lelkész születésnapján. A diakóniában dolgozó munkatársakat, önkénteseket és a rájuk bízottakat idén is úrvacsorás istentiszteletre és díjátadóra hívták szeptember 25-ére a budapesti Deák téri evangélikus templomba. Az igehirdetés, az imádságok és az énekek a szeretet cselekedeteire indító hitről, a tettekhez erőt, lendületet adó Jézus Krisztusról tettek bizonyságot.

„Istenem úgy szeret, / Számtalan jelét látom, / Hát hogyne szeretném / Én is felebarátom…” – kezdte a nap énekét (EÉ 146,1) a gyülekezet, miután Gregersen-Labossa György lelkész, a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai Bizottságának elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Köztük voltak a Sztehlo Gábor Alapítvány tagjai, Merényi Zsuzsanna elnök és Andrási Andor alapító tag, valamint a társegyházak, illetve a magyar kormány képviselői.

Négy bibliai diakónus példája

Az istentiszteleti liturgiában Gregersen-Labossa György és Baranyay Csaba esperes, a Kőszegi Evangélikus Szeretetotthon intézményi lelkésze vett részt, a zenei szolgálatot Finta Gergely orgonaművész, egyetemi docens, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzenei Tanszékének vezetője végezte.

Négy barátról, azaz négy diakónusról hirdette az igét Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, dia­kóniáért felelős püspök Mk 2,3–5 alapján. A történetben egy bénát visz Jézushoz négy barátja. A sokaság miatt azonban csak úgy tudják őt közel vinni az Úrhoz, hogy a tetőt megbontva a résen át leeresztik az ágyat a házba. „Örök példája ez a négy ismeretlen ember az igazi testvéri segítségnyújtásnak, az igazi keresztyén gyülekezetnek, a hitből fakadó diakóniának” – fogalmazott a püspök.

A kérdésre, hogy milyen volt ezeknek az embereknek a hite, öt rövid gondolatsorral felelt. Először is: hittek Jézusban, „akinek a révén Isten könyörülő szeretete érezhetően hat, gyógyítóan működik; hittek abban, hogy Jézus valóban segítő, megváltó, Isten mennyei energiájának a földi középpontja. Aki hisz, az alkalmat ad arra, hogy Jézus segítő szeretete érvényesülhessen”. Másodikként kiemelte: az igazi hit mindig gyakorlati. Jézus a négy barát hitére tekintettel gyógyítja meg a bénát. „Az igazi hitet látni lehet”, mégpedig a szeretet valamilyen konkrét cselekedetéből. „Így tartozik össze egymással az istentisztelet és az emberszeretet. Ez a kettő: hit és szeretet nem is kettő; egyet jelent. Mert ugyanaz, ami Isten felé hit, az ember felé szeretet.”

Harmadikként arra mutatott rá Kondor Péter: a négy barát mindent mozgósított azért, hogy valaki mást vigyen közel az Úrhoz. Ez is az igazi hit ismérve, melynek „szinte szenvedélye az, hogy másokat is odajuttasson Jézus elé”. Odavinni pedig a legegyszerűbben kitartó, meg nem fáradó imádkozással lehet. Negyedszer a mindent akadályt legyőző hitről szólt, és arról, hogy „ma is az egyik legnagyobb akadály a Jézushoz való jutásban az, ha közte és az ő segítségére szoruló lélek között emberek állnak”. Fel kell tennünk a kérdést: eszköz vagyok-e abban, hogy valaki igazán megismerhesse Jézust, vagy akadály? Hívő ember számára nincs középút – folytatta. Végül a négy barát – akiknek még a neve sem maradt fenn – szerény, alázatos személyiségéről szólt. „Nincs nagyobb jutalma egy szeretetből végzett szolgálatnak, mint az a mosoly, ami egy szenvedő ember megkönnyebbült arcán ragyog fel általa” – zárta szavait Kondor Péter, a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője.

Az úrvacsorás istentisztelet offertóriuma a balatonszárszói Andorka Rudolf Evangélikus Konferencia-központ által végzett felzárkóztatási, diakóniai programok megvalósulását támogatja – tájékoztatott Kelemen Anna Gyöngy, egyházunk országos irodája diakóniai osztályának vezetője.

Nem protokoll: köszönet

Az istentisztelet után köszöntők hangzottak el. Elsőként dr. Makay Zsuzsanna családpolitikáért felelős helyettes államtitkár lépett a mikrofonhoz, dr. Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter üdvözletét is tolmácsolva. A Magyarországi Evangélikus Egyház diakóniai hálózatának mindennapjai mögött több van, mint adminisztratív vagy szociális ellátási feladat – fogalmazott. Nem pusztán munka, hanem a cselekvő szeretet megtestesülése. „A kezek evangéliuma” Sztehlo Gábor nyomán azt jelenti: a hit ötvöződik a segítséggel, és nem korlátozódik a templomra, hanem mindenhol jelen van.

A helyettes államtitkár méltatta egyházunk diakóniai munkáját és a benne dolgozó munkatársakat: „Önök jelentik a biztonsági hálót, a megnyugtató szót, a szakszerű ápolást, a csendes méltóságot adó jelenlétet és a hitet.” Hozzátette: ez a szolgálat gyakran csendes, „a társadalom szeme elől rejtve marad”, miközben fizikai és lelki kimerültséggel is járhat. Ezért – mint mondta – „a mai nap nem a protokollról szól, hanem a köszönetről” a diakóniai munkatársak kitartásáért, türelméért, valamint azért, hogy jelenlétükkel reményt adnak és méltóságot biztosítanak az emberi élet minden szakaszában.

Hidat teremt

A másokról való gondoskodás áldozatos szolgálatáról szólt Czeti István vallási és egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár is. Beszédének kiindulópontja a „mi teszi az embert emberré?” kérdés, illetve ennek ellenpontja volt: „Mi teszi az embert embertelenné?” Utóbbi akkor ragadható meg igazán, „amikor már nem látjuk meg a másikban az embert, szenvedése nem érint meg bennünket”. Ezzel szemben „a másokról való gondoskodás az, ami igazán emberré tesz minket” – jelentette ki.

Ez a gondolat az állam feladatára is kiterjed, hiszen a jó állam egyik fontos ismérve, hogy megfelelően gondoskodik az erre rászorulókról. A segítségnyújtás azonban nem egyszerű feladat: „A valódi segítséghez tudás, tapasztalat, türelem és kitartás kell.” Meg kell ismernünk azokat, akiken segíteni szeretnénk. Emellett az államnak fontos meghallgatnia azokat – így az egyházakban dolgozókat is –, akik hosszú idő óta közvetlenül találkoznak a segítségre szoruló emberekkel. Az intézményes diakóniai szolgálat kapcsán úgy fogalmazott: az „hidat teremt, összeköti az egyház hitét a mindennapi élettel, az imádságot a cselekvéssel, az elveket a konkrét emberi sorsokkal”.

Czeti István kitért Sztehlo Gábor örökségére is. Ez számos olyan tapasztalatot hordoz, amelyet az állam és az egyházak ma is hasznosíthatnak. A jelenben „a magyar állam és a felekezetek partnernek tekinthetik egymást abban, hogy megsegítsük azokat, akik rászorulnak a segítő kézre”.

Az ünnep „legszemélyesebb” részeként a jelenlévők névvel, arccal is megismerhették azokat az elhivatott szakembereket, önkénteseket, munkatársakat, akik szolgálatukat a diakónia ügyének áldozzák, és ezért elismerésben részesültek. 2026-ban minden eddiginél hosszabb lett a lista, hiszen két új díjat is alapított egyházunk diakóniai bizottsága. A kitüntetetteket rövid laudációk méltatták.

Tiszteletadás Sztehlo Gábor szobránál

A diakónia ünnepe ezúttal is Sztehlo Gábor Deák téren álló szobrának megkoszorúzásával ért véget. Szintén hagyomány, hogy az emlékezés virágainak elhelyezése közben nemcsak a Himnusz, hanem a Sztehlo-gyermekotthonok kedves éneke, az „Ó, terjeszd ki, Jézusom, oltalmazó szárnyad” kezdetű evangélikus ének is felhangzik [EÉ 120]. Idén is így, valamint a templom udvarában rendezett szeretetvendégséggel és testvéri beszélgetéssel zárult az alkalom.

Az idei díjazottak
Az év diakóniai munkatársa: Dankó Valéria, Kacskovics Tamás, Kovács Zsanett • Az Év Munkatársa díj, posztumusz: Mihácsi Lajos evangélikus lelkész • Az év diakóniai önkéntese: a LélekFÓTozó gyermeknapok önkéntesei, Pleskó Józsefné Sinkó Ibolya, Kozma Sándorné és Horváth Gábor • Az év diakóniai adományozója: dr. Selényi György és felesége; Finta Gergely és felesége, Finta-­Sólyom Gyöngyvér; Balczó Mátyás; Polomik Tünde • Különdíj: Szvetkovics Edina • Az év innovatív diakóniai intézményvezetője: Kutyej Pál • Az év diakóniai intézményvezetője: Roszik Ágnes • Életműdíj: Freyler Ernő­né Orbán Erika

A díjazottak méltatásai megtalálhatók az Evangélikus.hu oldalon