Új nap – új kegyelem
Vasárnap (október 18.) És ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek Ura. (Hag 2,9b (Mk 11,17a; Mk 10,2–9[10–12]13–16; 2Kor 3,3–6[7–9]; Zsolt 52) Ray Oldenburg szociológus részletesen ír a „harmadik hely” fogalmáról. Az otthon és a munkahely mellett szükségünk van olyan helyekre, ahol otthon érezhetjük magunkat, ahol feltöltődhetünk, kikapcsolódhatunk, ahol találkozhatunk barátokkal, ismerősökkel. Közösségi terek, mégis a magunkénak érezhetjük. Nem az otthonunk, mégis a második vagy a harmadik otthonunknak gondoljuk. Ez lehet egy kávézó, egy szórakozóhely, egy színház. Úgy gondolom, a templom, a gyülekezeti ház ilyen harmadik hellyé lehet számunkra, ahol Isten közelében Péterrel együtt mondhatjuk: „Jó nekünk itt lenni!”
Hétfő (október 19.) Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. 2Tim 4,2 (Mal 2,7; 2Thessz 3,6–13; Jel 2,8–11) Hét éven keresztül egy tűzoltó-parancsnokság szomszédságában laktam. Testközelből tapasztaltam, hogy az év bármely napján, bármilyen időpontban a riasztás után két percen belül elindultak a tűzoltókocsik. Sőt minden váltáskor ellenőriztek mindent a szirénától a láncfűrészig, hogy alkalmas-e a bevetésre. Mi mennyire vagyunk bevetésre kész, aktív, cselekvő keresztények? A gondolkodásunk, a tetteink tükrözik-e azt a másik ember számára, hogy Krisztus követői és tanítványai vagyunk?
Kedd (október 20.) Pál ezt mondta: Mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. ApCsel 17,23 (2Móz 32,31b–32a; Róm 13,1–7; Jel 2,12–17) Megtalálni a kapcsolódási pontot, azt a gondolati szálat, amely által célba tud érni Krisztus evangéliuma. Pál apostol megtalálja azt a gondolatot, amely révén a hallgatósága rá tud hangolódni arra az üzenetre, amelyet közvetíteni szeretne számukra. Rengeteg olyan dologról beszélhetett volna az apostol, amely elválasztja őt tőlük, de ő észre tudta venni azt, ami összekapcsolja őket. Ne azt keressük, ami szétválaszt, hanem azt, ami összeköt Krisztussal és egymással!
Szerda (október 21.) Az Úr vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged… Ézs 58,11a (Mt 6,11; Ef 5,25–32; Jel 2,18–29) Távoli zarándokúton járva sárga nyilak és kagylók rajzolata vezetett bennünket hosszú kilométereken keresztül. Fára festve, aszfaltra rajzolva, oszlopra ragasztva szegélyezték az utunkat ezek az útba igazító, cél felé segítő jelzések. Azonban keresnünk kellett ezeket a jeleket: ha nem figyeltünk, könnyen letérhettünk a cél felé vezető útról. Az Úr vezet bennünket a cél felé. Keressük, hol és milyen módon mutatja meg számunkra a helyes irányt!
Csütörtök (október 22.) Ő [az Úr] alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Zsolt 100,3b (Jn 10,14; 1Kor 14,26–33; Jel 3,1–6) Azt üzeni az Úr: enyém vagy. Ez az üzenet nem kiszolgáltatottságot hoz, hanem gondoskodást. Van valaki, aki figyel ránk, aki számára fontos, hogy hol vagyunk, merre járunk, fontos számára, hogy biztonságban legyünk. A jó Pásztor azt mondja, hogy mivelünk lesz minden napon a világ végezetéig. Gondoskodó, átölelő szeretete nem távoli eszme, hanem kézzelfogható valóság.
Október 23. (péntek) Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Mt 16,16 (Jer 23,5; Jn 18,28–32; Jel 3,7–13) aha élménynek nevezik azt a hirtelen, váratlan felismerést, amikor egy addig bonyolultnak tűnő kérdés logikája, összefüggése egyszerre, villámcsapásszerűen világossá válik. Összeáll a kép, és felismerjük azt, ami addig is előttünk volt, csak hiányzott egy utolsó impulzus, amely által az apró részletek egységes képet rajzolnak ki. Jézus arról beszél, hogy Péter felismeréséhez a mennyei Atya adta az isteni szikrát. A mi hitünknek is erre a felismerésre van szüksége. De nemcsak isteni szikrát küld, hanem a Szentlélek tüzét is küldi nekünk az Úr, és Luther Mártonnal együtt vallhatjuk mi is: „Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, ő világosított meg ajándékaival, ő szentelt meg és tartott meg az igaz hitben.”
Szombat (október 24.) Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Ef 2,19 (Ézs 52,10; Péld 3,1–8; Jel 3,14–22) A Deák téri templomban van egy pad, amelyet azzal a német nyelvű felirattal láttak el, hogy az a külföldieké és idegeneké. Azért van ott az a pad, hogy akik nem érzik magukat otthon a templomban, mégiscsak otthon érezhessék magukat. Szeretem ezt a padot és a feliratnak az üzenetét. Helyünk van az Isten házában, helyünk van Krisztus asztalánál, részei lehetünk Isten nagy családjának! A keresztség által gyermekévé fogad bennünket, és így nem idegenek vagyunk, hanem testvérek.
