Egy könyvbemutató és hatásai
A Mozaik Közösség, a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség és a Cser Kiadó közös szervezésében rendeztek könyvbemutatót október 21-én a Fasorban. Az alkalom középpontjában Johanna Wikberg svéd evangélikus lelkésznő Keresztény és meleg – Az meg hogy lehet? című képregénye állt.
A rendezvényen a kiadványt Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológia Tanszékének vezetője mutatta be, majd vele, valamint Aradi György házigazda lelkésszel és Németh Zoltánnal, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Gyülekezeti és Missziói Osztályának vezetőjével beszélgetett Paál Gergely.
A könyvbemutató már az alkalmat megelőzően, majd a rákövető napokban is élénk médiafigyelmet kapott. Az esemény sajtónyilvános volt, élőben közvetítették a Mozaik Közösség Facebook-oldalán. A videót utóbb elérhetetlenné tették, de a felvétel egyes részletei más oldalakon továbbra is megtalálhatók a világhálón.
A Magyarországi Evangélikus Egyház Püspöki Tanácsának a reformáció ünnepére kiadott, október 30-án közzétett levelében Keczkó Pál, Kondor Péter és Szemerei János püspökök úgy fogalmaznak: „…eltérő hitbeli tapasztalatokkal, különböző kegyességi hagyományokkal és teológiai hangsúlyokkal élünk ebben a közösségben. A különbözőség áldássá válik, ha egymás hite által épülünk, viszont szembefordít egymással, ha saját látásunkat az egyetlen helyes álláspontként kérjük számon egymáson.”
A folytatásban a nevezett könyvbemutató kapcsán a következőket írják: „Az alkalom egyházunkban és testvérfelekezeteink körében is komoly visszhangot és aggodalmat váltott ki.
Egyházunkban gyülekezeti alkalmakhoz nem szükséges előzetesen egyházvezetői engedélyt vagy véleményt kérni, viszont ez esetben mindenképpen nagyobb körültekintés lett volna indokolt. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a könyvbemutatón elhangzottak eltértek egyházunk eddigi és továbbra is fenntartott hivatalos állásfoglalásaitól és gyakorlatától, amivel azt a hamis látszatot keltették, hogy az evangélikus egyházban egy irányváltás történt.
Látásunk szerint a szervezőknek nemcsak a felvetett kérdésben érintettekre, hanem gyülekezeteink és testvérfelekezeteink közösségére is tekintettel kellett volna lenniük. […]
Az egyház mindenkori feladata, hogy betöltse Krisztustól kapott küldetését ebben a világban: hirdesse az evangéliumot, és annak fényében keresse a választ korának kérdéseire. Ezt úgy teszi, hogy közben féltő szeretettel őrzi a rábízott »drága kincset«: Isten igéjét, hitvallásainkat, gyülekezeti közösségeink életét és hagyományainkat, valamint egyházunk egységét.”
A levélben a püspökök leszögezték: „A lutheri reformáció egyik meghatározó öröksége a bibliai teremtési rend tisztelete. A teremtési rend minden emberre egyaránt kiható sérülését Isten irgalmassággal és Krisztus megváltó szenvedésével orvosolja, ami az alázatos embernek válik üdvösségére. Egyházunk szentírási öröksége szerint mindezekre együttesen intenünk kell önmagunkat és egymást, hogy Isten embermentő szeretetének hivatásában járhassunk mindenki irányában személyválogatás nélkül.”
A püspöki tanács a levél szerint fontosnak tartja, hogy az egyház párbeszédet folytasson korunk meghatározó kérdéseiről, így a teremtésvédelemről, az emberi élet kezdetével és végével összefüggő, valamint a szexuáletika területét érintő kérdésekről. A párbeszéd során pedig az egyház „krisztusi szeretettel és egymás iránti tisztelettel szólal meg, felelősséget vállalva híveiért, beszélgetőpartnereiért és a közös életünket érintő kérdések felelős megvitatásáért”.
A püspökök egy olyan munkacsoport létrehozását kezdeményezik, amelyben helyet kapnak a különböző álláspontok képviselői. „Célunk, hogy egymás iránti felelősséggel, egymást meghallgatva és álláspontjainkat kölcsönösen megismerve, alaposan megvizsgáljuk a közös gondolkodásra kijelölt témákat” – írják, majd azzal zárják a levelet: „Meggyőződésünk, hogy világunknak nagy szüksége van a józan, egymás iránt felelősséget vállaló, krisztusi lelkületű párbeszédre. Egyházunk küldetése, hogy ebben a párbeszédben is Krisztusról tegyen tanúságot, és Isten igéjének hirdetésével támogassa a rábízottakat.”
Lapzártánk hetében a püspöki tanács a november 3-i ülésén tovább foglalkozott a témával.
