Új nap – új kegyelem
Vasárnap (november 15.) Biztonságban laknak [az Úr juhai], senki sem háborgatja majd őket. Ez 34,28b (Mt 16,18b; Mt 25,31–46; Róm 14,[1–6]7–13; Zsolt 50) Háborgatni vagy háborgatva lenni teher, biztonságban lenni áldás. Bármi megtörténhet, mégsem élünk folyamatos félelemben. Keressük azokat a helyeket, embereket, helyzeteket, akik és amelyek a biztonságot jelentik számunkra, s ahol Isten ad egy darabkát magából. Ő maga a biztonság, a nyugalom. Azt ígéri, hogy gyermekeit nem fogja senki háborgatni, mert őriző keze mindig rajtuk nyugszik. Ez a mi reménységünk is.
Hétfő (november 16.) Ő [Anániás] pedig ezt mondta nekem [Pálnak]: Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról. Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. ApCsel 22,14–15 (Jer 10,7a–b; Mt 25,14–20; Jel 21,1–8) Gyakran elhangzik: „Hiszem, ha látom.” Valójában nem csak azt hisszük el, amit látunk, de csak arról tudunk hitelesen beszélni, amiről saját tapasztalatunk van. Isten választotta ki és vezette a keresztyénüldöző Sault úgy, hogy később sokan higgyenek az ő tanúságának – hiszen ki más tudná hitelesebben elmondani a megtérés és istenkövetés milyenségét, mint az, aki úgy lett az Úr szolgájává, hogy annak szöges ellentéte volt korábban?
Kedd (november 17.) Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Jn 1,29 (Ézs 53,12; Jer 8,4–9; Jel 21,9–14) Az utcán találkozunk valakivel, aki a nevünkön szólít, érdeklődik a családunk felől, de nem tudjuk, kicsoda, megkérdezni pedig kellemetlen lenne. Amikor később rájövünk, a homlokunkra csapunk: hogy nem ismertük fel?! Keresztelő János látja Jézust, felismeri, és meg is nevezi: az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét. Kétséget kizáró megnevezés és leírás – ő az, akit a világ várt, akinek érkezését próféták jövendölték meg. Itt van, és azért jött, hogy megmentse a bűnös embert. Ő az! Isten Báránya, aki a mi bűneinket is felvitte a keresztfára.
Szerda (november 18.) Szeretlek, Uram, erősségem! Zsolt 18,2 (Lk 7,47; Lk 13,[1–5]6–9; Jel 21,15–27) Erich Fromm írja A szeretet művészete című könyvében: szeretni több mint egy erős érzés – az döntés, ítélet és ígéret. Ez a három dolog meghatározza az életünket: önmagunkat, kapcsolatainkat, karrierünket, érzelmeinket. A szeretet teljes embert kíván, nem lehet csak úgy nagyjából, valahány százalékosan szeretni. Isten sem csak nagyjából szereti gyermekeit, hanem ugyanolyan felfoghatatlan szeretettel szereti mindegyiküket. Az istenszeretet teljes embert kíván, vagyis lelket, elmét, szívet, erőt. S mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.
Csütörtök (november 19.) De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt… Ef 2,4–5 (Ez 37,23b–c; 2Thessz 1,3–12; Jel 22,1–5) Amikor valaki jelmezt ölt magára, azt mondjuk, „életre kelti”, pedig az csak látszat. Az igében súlyos dologról van szó: a halott életre kel. Egy megújult, a vétkeket maga mögött hagyni akaró élet kezdődik, amely Istennel akar járni. Nem lesz tökéletes, de az esélyt megkapja mindenki, aki Krisztushoz tér, őt választja, és elfogadja az ő ajándékát. Isten szeret, és képes volt a saját Fiát adni értünk. Ő kelti megújult életre azt, akit lenyomnak a vétkei. Ő gazdag irgalomban, és szeretetből cselekszik. Mindig.
Péntek (november 20.) Az Úr ezt mondta Mózesnek: Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! 2Móz 4,12 (Lk 22,32; Zsid 13,17–21; Jel 22,6–15) A karácsonyi műsorra készülve sokszor mondjuk a gyerekeknek: „Lassan, hangosan, hangsúlyozva beszélj!” Van, aki szeret szerepelni, és van, aki nem. Van, akinek jól megy, és van, aki fél a megszégyenüléstől. Mózesnek is volt félelme a beszéddel kapcsolatban, de végül a legnagyobb segítséget kapta: Isten maga mondja meg, mit kell mondania, és jelenlétét ígéri neki. Maga Isten lesz vele, és segíti őt a feladatban, amelyet rábízott. Kell-e, lehet-e ennél nagyobb biztatás és ígéret? Jézus mondta (Mt 28,20): „…én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” A jelenlét ígérete pedig soha nem évül el.
Szombat (november 21.) Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Zsid 4,12 (Ézs 55,11; 2Pt 3,[13]14–18; Jel 22,16–21) A velejéig hatol, elér a zsigerekig – szép magyar nyelvünk biológiai alapokon nyugvó metaforával fejezi ki azt, hogy valami mélyen megérint. Isten igéje is ilyen: olyan mélyre és mélyen hat, hogy még a kétélű kard sem tud ilyet. Nem holt betű, hanem élő: működik, dolgozik, cselekszik az emberi életekben, és eljut a szívekig, a ki nem mondott szándékig. Isten ismer bennünket, minden porcikánkat, így jön közel hozzánk élő és ható igéjével, amely nélkül elvesznénk.
