Egymás mellé szegődve az úton
Közös kérdések, együttes felelősség Csákváron, Bicskén és Csabdin
Mi segít abban, hogy valaki lelki otthonra találjon egy gyülekezetben? A személyes kapcsolatok erejének és a közösségért viselt felelősségnek a példájaként az énekkarról, a családok megszólításáról és a másokért vállalt szolgálatról szól Szebik Károly, a Csákvár–Bicske–Csabdi Társult Evangélikus Egyházközség lelkésze és Mészáros Tamás felügyelő.
Vasárnap reggel nyolckor Csabdi, fél tízkor Bicske, tizenegykor Csákvár. Szebik Károly lelkész útvonala összeköti a három templomot, a közösségek életét azonban nem lehet egyetlen menetrenddel leírni. „Három különböző gyülekezet, különböző lelkiséggel, különböző jellemzőkkel” – fogalmaz a huszonöt éve közöttük szolgáló lelkész.
Amikor a gyülekezetek kíséréséről kérdezzük, az emmausi történetet idézi fel: „Ahogy Jézus együtt megy az emmausi tanítványokkal, ahogy felveszi az ő lépéseik ritmusát, tempójukat.” Ebben a lelkészi szolgálat példáját is felismerte: nem előrerohanva, nem is lemaradva, hanem a másikkal együtt kell haladni. Ebből értette meg, hogy a három gyülekezetet sem vezetheti azonos elvárások szerint: „Mind a három közösséggel ott kell haladnom, ahol ők tartanak.” Az együtt haladás számára a rájuk figyelő, kérdéseiket komolyan vevő szolgálatot jelenti.
Akiket az ének hozott közel
A fennállásának harmincadik évfordulóját ünneplő csákvári Harmonia Floriana kórus
Mészáros Tamás 1993 óta a gyülekezet felügyelője. A csákvári templom mellett nőtt fel, családja a harangozástól a hitoktatáson át a kántori szolgálatig sokféle feladatot vállalt. Az egyháztól távolabb élők megszólításáról kérdezve a hitoktatást és az énekkart emeli ki. Sokaknak ezek jelentették az első kapcsolatot a gyülekezettel, közülük ma többen presbiterek. Az énekkari és a hittanmissziónak köszönhetően egyre többen vannak a gyülekezetben és így a vasárnapi istentiszteleten is olyanok, akik nem evangélikus hátterűek.
A bicskei evangélikus templom
Az idén harmincéves Harmonia Floriana kórus történetét is a személyes találkozások formálták. Az alkalmi énekkarból rendszeresen – a nagy ünnepeken és az esküvőkön is – szolgáló közösség lett, vezetője 2001 óta Szebik Ildikó. Az énekkari próbákon is kapcsolatok szövődnek; mint Mészáros Tamás hangsúlyozza, a kórus missziójáról jelen időben kell beszélni, hiszen ma is érkeznek új énekesek, akik közül többen idővel a gyülekezet életébe is bekapcsolódnak.
Erre példákat Szebik Károly említ: egy asszony az énekkar miatt is választotta lakóhelyeként Csákvárt. Egy másik kórustag pedig szívesen énekelt, de kezdetben idegenkedve fogadta, amikor a próbák mellett Jézusról, hitről is beszélgettek. Később éppen ebben a közösségben jutott hitre; ma presbiterként szolgál. „Az éneklés öröme közben olyan embereket ismert meg, akiknek a hite közelről is láthatóvá vált számára” – mondja a lelkész.
Mészáros Tamás úgy látja, egyre kevesebben térnek be az istentiszteletre, és maradnak meg pusztán egy meghívás nyomán. Személyes kötődés kell ahhoz, hogy az igehallgatás és a közösség létszükségletté váljon. „Nem kell mondanom, hogy keresztény vagyok; lássák meg az életemen. Ha megkérdezik, miért vagyok ilyen, hitelesen beszélhetek róla.”
Nyitott ajtók három településen
Csabdi dombtetőn álló, 1840-ben épült templomához kicsiny, de elkötelezett gyülekezet tartozik. A településre érkező új családok megszólítása ma különösen fontos feladatuk. Kalkó Lajos presbiter, nyugalmazott postai kézbesítő a beköltözőkkel való személyes kapcsolatfelvételt sürgeti. Sefcsik Kálmánné pénztáros szerint a hívogatás minden hívő feladata. Az erőszakos rábeszélés helyett olyan életet tart hiteles meghívásnak, amelyből mások is megérezhetik, miért jó a közösséghez tartozni.
A bicskei evangélikus templomot éppen kilencven éve, 1936-ban, a reformáció ünnepén szentelték fel. A gyülekezet mai lehetőségeiről beszélgetve Paszicsnyek Zsolt presbiter háromgyermekes édesapaként az egyházi intézmények közösségformáló erejét emeli ki. Gyermekei a református óvodába, illetve a római katolikus általános iskolába járnak, a család az ottani istentiszteleteket is látogatja. Hiányolja, hogy az evangélikusoknak nincs a településen hasonló, a családokat összefogó oktatási vagy diakóniai intézményük. Úgy látja, ezekben a mindennapi találkozásokra lehetőséget adó közösségekben az egyháztól távolabb élőkkel is tartós kapcsolat alakulhat ki.
Csákváron az 1790-ben épült templom mellett, a régi parókiaépületnél kialakított táborhely régóta fogad különböző közösségeket. A budapesti Deák téri gyülekezettel korábban közösen működtetett szálláshelyet idén már a helyi gyülekezet üzemelteti. A jó kapcsolat megmaradt, a Deák tériek táborai elsőbbséget élveznek. Több épületrész megújult, a régi parókiaépület még felújításra vár. A visszatérők hazajárnak ide, a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) táborai mozgássérült résztvevőinek jelenléte pedig a befogadás tapasztalatával gazdagítja a gyülekezetet.
Evangélikus templom Csákváron
Mészáros Tamás fontosnak tartja, hogy több települési rendezvénynek is helyet adtak már. Úgy látja, ha a helyiek egyre otthonosabban mozognak itt, könnyebb személyesen is megszólítani őket, és szorosabb kapcsolat alakulhat ki a lakosság és a gyülekezet között.
A szülők kérdései felől
Mészáros Tamás a hitoktatást a gyülekezethez kapcsolódás egyik fontos lehetőségének tartja. Ehhez azonban a generációs különbségekre is figyelni kell, és a gyermekek számára érthető nyelven, hozzájuk közel álló módszerekkel kell beszélni a hitről. Önmagával szemben is őszinte: idén már nem vállalta a hitoktatást, mert úgy érzi, a mai diákok megszólításához szükséges eszközök használata a fiatalabbak számára természetesebb.
Szebik Károly a gyermekek eléréséhez nélkülözhetetlennek tartja a szülők megszólítását és a családok megerősítését is. „Azt látjuk, hogy akkor tudjuk a fiatalokat megszólítani, ha a szülők oda tudnak állni a gyerekek mellé úgy, hogy a hitéletet ők is fontosnak tartják.” A középgeneráció, különösen az édesapák bevonása ezért a gyülekezet jövőjének is fontos kérdése. A lelkész szerint ehhez annak felismerése is szükséges, hogy tehetünk gyermekeinkért és közös jövőnkért: „Ne a sorsunk áldozatai legyünk, hanem a formálói.”
E felismerés nyomán indították el Csákváron a Szülőakadémiát. Szűcs Sándor tavasszal a presbitériumnak beszélt a generációk változásairól, az őszi négyalkalmas sorozatra pedig már a környéken élő szülőket hívták, Csabdiról és Bicskéről is. Az első előadás a technológia gyermekekre gyakorolt hatásával és a túlingerléssel foglalkozott. A további alkalmak a felnőtté válás kitolódását, a figyelem visszaszerzését és a válságok között élő generációk helyzetét járják körül.
A lelkész szerint a Szülőakadémia segít megérteni a gyermekek világát, és a szülőknek a változtatáshoz is eszközöket ad. Örömmel mondja, hogy a sorozatra mintegy ötvenen regisztráltak. „A Szülőakadémiával hosszú távon a gyülekezetet is építeni szeretnénk: abban bízunk, hogy a családok közös kérdéseiből tartós kapcsolatok, egymást támogató szülői közösség születhet.”
A csabdi evangélikus templom
Formáló visszajelzések
A gyülekezetben korábban női kör és férfikör is működött. Az együttlétekből másokért vállalt szolgálat is született: az asszonyok havonta két rászoruló családnak főztek vasárnapi ebédet, amelyet a férfikör tagjai vittek el. A diakónia közös felelősséggé vált, és a segítségnyújtás a szolgálattevőket is közelebb hozta egymáshoz.
„Nemcsak a női kör újraindulását tartom fontosnak, hanem azt is, hogy diakóniai vállalás is kapcsolódjon hozzá. A másokért végzett szolgálat ugyanis a szolgálókat is építi” – vallja Szebik Károly.
Mészáros Tamás gyülekezeti felügyelő és Szebik Károly parókus lelkész
Mészáros Tamás szerint a férfikörnek is közös feladat adhatna új lendületet. A templomfelújításkor olyan családfők is bekapcsolódtak a munkába, akik az istentiszteleteken ritkábban jelennek meg. Erre a készségre építve keresik a településen élők segítésének lehetőségeit: „A férfiak tudásukkal szolgálhatnának másokat, az együtt végzett munka pedig egymáshoz és a gyülekezethez is közelebb hozhatná őket” – mondja a felügyelő.
A közös felelősség Szebik Károly lelkészi szolgálatának (ön)értékelésében is megjelenik. Saját kérésére 2003-ban hat évre választották meg. Az újraválasztás előtt mindhárom presbitériummal áttekintette szolgálatát; a csákvári kritikák nyomán mentálhigiénés képzésre jelentkezett. „Én ezt abszolút építően tudtam megélni.” 2009-ben egyhangúlag, határozatlan időre választották újra, de továbbra is kéri a hatévenkénti beszélgetéseket. A kölcsönös szeretethez számára az is hozzátartozik, hogy a gyülekezet visszajelzései őt magát is formálják.
Helyet találni a közösségben
Csabdin, Csákváron és Bicskén járva a három templomhoz vezető út emberekhez is közel visz: azokhoz, akik szolgálatukkal formálják a közösséget, és azokhoz, akik még keresik benne a helyüket. A beszélgetésekből kirajzolódik, mennyit jelent, ha valaki mellénk szegődik, meghallgat, és velünk halad. Az ilyen találkozásokban a megélt hit személyes tanúságtétellé válhat, a másokért vállalt szolgálat pedig egymáshoz kapcsolhat bennünket. Így az először vendégként érkezők is útitársakra, idővel pedig lelki otthonra találhatnak.
