Nem idegenek, hanem polgártársak
Csabaiakkal közösen ünnepelték a templomszentelés évfordulóját Nyíregyházán
Vandlik Márton evangélikus lelkésznek 1753-ban profetikus igehirdetései miatt el kellett hagynia Békéscsabát, és a gyülekezet egy részével elindult Nyíregyházára. Ami a békéscsabaiaknak veszteség volt, az a nyíregyháziaknak nyereség lett. Erre is emlékeztek a nyíregyházi evangélikus Nagytemplomban október 24-én összegyűlt hívek: a Békéscsabáról érkezett testvérekkel közösen, gyülekezeti nap keretében ünnepelték templomuk felszentelésének kétszáznegyvenedik évfordulóját.
Az egész napos program, amelyre tizennyolcan érkeztek a békéscsabai egyházközségből, istentisztelettel kezdődött. Igehirdetéssel Nagy Zoltán, a Kelet-békési Egyházmegye esperese szolgált a bibliaolvasó Útmutató aznapra kijelölt újszövetségi igéjével: „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” (Ef 2,19) Mindkét városban megélhették az ősök, hogy idegenek és jövevények voltak, sok nehézséggel küzdöttek, a puszta megélhetésükhöz kellett megteremteniük a legszükségesebb feltételeket, és eközben az első dolguk Isten házának felépítése volt evangélikus hitük megéléséhez. Több nemzedék után már senki sem mondja az utódokat idegeneknek és jövevényeknek – mutatott rá az igehirdető –, hiszen Krisztusban eggyé lett az ő népe, bárhol éljenek is ebben a világban.
A gyülekezet Gáncs Aladár evangélikus énekkara dr. Kovács László Attila karnagy vezetésével Gárdonyi Zoltán két evangélikus énekét adta elő, majd a liturgusi szolgálatot ellátó parókus lelkész, Horváth-Hegyi Áron rövid bemutatkozásra kérte a békéscsabai egyházközség lelkészeit. Verasztó János igazgató lelkész és Nagy Zoltán esperes átfogó képet adott a gyülekezetek, illetve az oktatási és diakóniai intézmények szolgálatáról.
A délelőtti program végén dr. Szilágyi László történész, a gyülekezet aktív tagja Az Úr van ezen a helyen címmel tartott rendkívül informatív előadást a tirpákság betelepülésének történetéről. Nyíregyháza evangélikusságának a „történelmi grádicsokon” való, 1786-tól egészen 2026-ig tartó végighaladását ismertette korabeli dokumentumok bemutatásával, párhuzamot vonva Jákób álma, a Grádicsok énekei (Zsolt 120–134), a Nagytemplom, valamint az evangélikus gyülekezet története között. Az előadó beszámolt a helyi iskolák megalapításáról is az elemi iskoláktól kezdve a „professzori iskolán” keresztül a mai Kossuth- és Zrínyi-gimnáziumig, és szólt a szeretetintézmények létrehozásáról is.
Amint az ebédre invitálás előtt Horváth-Hegyi Áron elmondta, két nyarat is a Nagytemplom makettjének elkészítésével töltött. A kicsinyített másolatot a szószék alatti asztalon tekinthették meg az ünneplők.
Ebéd után Szilágyi László vezetésével játékos történelmi csapatvetélkedővel folytatódott az ünnepi program a Nagytemplom és a gyülekezet történetének témakörében.
A hálaadó napot záró istentiszteleten – Jávori Fülöp nyíregyházi beosztott lelkész liturgusi szolgálata mellett – Verasztó János hirdette Isten igéjét Mt 14,22–29 alapján. A viharba került tanítványokkal és Jézus vízen járásával összefüggésben kiemelte, hogy minden esemény mögött ott áll biztonságos háttérként Jézus imádsága, aki most is kimondhatatlan fohászkodásokkal imádkozik értünk. Kényszerítő ok, hogy Jézus imádkozik értünk, mert ez tartja meg az egyházat, hiszen az az Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Mi az imádkozást mindig halogatnánk – ismerte el az igehirdető –, a legnagyobb ellenállás a megtérésünkkel szemben mibennünk van. Ha halogatjuk a megtérést, lesz egy reggel, amikor már nem tudunk Jézushoz fordulni. Jézus azonban ma is azt mondja: „Én vagyok, ne féljetek!” A világmindenség legnagyobb vihara ugyanis a kereszten tombolt, amikor Jézus meghalt a bűneinkért. Ő pedig ma is szól: „Jöjj!”
A nyíregyházi Túróczy-iskola pedagógusaiból álló Glória női kórus énekszolgálata után az egész napos közös ünnepség úrvacsoravétellel fejeződött be.
A szerző a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség jegyzője.
