Ha tök, akkor halloween? Nem!

Ha október vége, akkor halloween? Spooky season, kísérteties évszak, a borzongás ideje? A válasz határozott nem! Az angolszász szokások nem a mieink, a halloween nem keresztény „ünnep”, a halállal, horrorba hajló ijesztgetéssel való játék ellenérzést vált ki sokunkból. Mégis egyre nagyobb teret kap, visszaköszön az üzletek dekorációin, termékek sokaságán, már egyes élelmiszereken is.

A farsang vagy a téltemető busójárás mellé egyre erőszakosabban törnek be számunkra idegen és hitünkkel nem összeegyeztethető angolszász szokások. De van jó példa is: evangélikusként kreatívan, közösségben sok minden mást is lehet kezdeni néhány hatalmas, narancssárga dísztökkel. És az egyik tejipari vállalat „rémtúró” terméke helyett is tudunk ajánlani valódi finomságot.

„Végy egy jó gyülekezetet, egy kis családi bölcsődét, sok kreativitást, jókedvet és az őszi kert, az erdők terméseit” – kezdi egy minden korosztályt megmozgató, közösségépítő októberi délután történetét Kárnyáczki Eszter, a Gyóni Evangélikus Egyházközség parókus lelkésze, a Kisharang és Hajnalcsillag Evangélikus Családi Bölcsőde lelki vezetője. Mint mondja, Gyónon természetes, hogy programjaikat a másfél éves kortól a nagymamákig minden korosztályra tekintettel szervezik.

„Ajándékba kaptunk egy helyi termelőtől tizenöt gyönyörű, nagy, faragható dísztököt. Ezek azonban nem vicsorgó, rémisztő arcot kaptak, hanem változatos, színes virág- és termésdekorációk kerültek beléjük.” A felnőttek először levágták a szárakat, szöggel rögzítették a virágosok által használt úgynevezett tűzőhabot, hogy stabil legyen az alkotás, majd a gyerekekkel együtt kidíszítették a tököket.

„Felhasználtunk minden kincset, amit a templomkertben találtunk: hortenziákat, bogyós gyümölcsöket, őszi virágokat, rozmaringot, faleveleket, borostyánt, terméseket – mindenkinek a fantáziájára volt bízva, mivel dolgozik.” Az elkészült díszekből került a templom oltárához is, a többit pedig ki-ki hazavihette, kitehette az ajtó elé, a teraszra, az ablakba – ­halloween helyett az ősz szépségét, gazdagságát ajándékozó Istenre mutatva.

A recept azonban ezzel még nem teljes. „Két helyszínen zajlottak az események: amíg a bölcsődések őszi kopogtatót ragasztottak, és az évszakot idéző báb­elő­adást néztek, a nagyobbak a tökfaragás mellett sütőtökös muffint is készítettek, amit együtt el is fogyasztottak. Bár nem minden kisgyerek szereti a sütőtököt, muffinként olyan finom édesség lett belőle, hogy pillanatok alatt elfogyott. Beszélgettünk bibliai történetekről, és a játék sem maradt el: »Töktivityt« szerveztünk, ami az ismert kreatív játék, az Activity tökös megfelelője lett – egy kis csavarral. Ha a feladatok – körülírás vagy mutogatás – közben be tudták csempészni a tök szót, egy bibliai párhuzamot vagy magát a terményt felmutatva, pluszpontot kaptak” – meséli a lelkésznő.

Egy őszi délutánba sok minden belefér, a középpont azonban stabil, mindig ugyanaz: „Minden együtt töltött alkalmon arra törekszünk, hogy a mindennapi életet, a hálát, a jóérzést és Isten gondoskodásának átélését összekapcsoljuk, s tegyük mindezt nevetve és imádkozva.”

A kérdésre, hogy mit ad egy-egy ilyen mozgalmas, minden érzékszervnek tetsző program a közösségnek, Kárnyáczki Eszter így fogalmaz: „A szülők és a gyülekezeti tagok, akik aktívan készültek, végig nagyon élvezték a közös munkát. Öröm volt látnunk, hogy a gyerekek szívesen játszanak, és csoportként is jól működnek együtt. Ez mindenkinek pozitív visszajelzés arról, hogy áldott dolog a gyülekezetben szolgálni. Emellett remek találkozási alkalmat kínált a generációk számára. A bölcsőde kapcsán azt is kiemelném: a szülők meggyőződhettek róla, hogy a kicsik milyen harmonikusan együtt mozognak a gondozónőkkel és egymással, mennyire ügyesek, és mennyi szeretettel fordulnak egymás felé.”