Taizé-napok: béke, igazságosság, öröm
Három gyülekezetet kapcsolt össze a közös imádság, az éneklés és a csend október 23–25-én a Győr-Mosoni Evangélikus Egyházmegyében. A Lébényben, Mosonmagyaróváron és Téten megrendezett Taizé-napok a franciaországi ökumenikus közösség lelkiségét hozták közel a résztvevőkhöz, a béke, az igazságosság és az öröm kérdéseit állítva a középpontba.
Idén ősszel olyan programra hívtuk az egyházmegyénkben élőket, amely elsősorban az elcsendesedést, a sok éneklést és az Isten jelenlétébe való belefeledkezést állította középpontba. A Taizé-hétvégét három helyszínen: Lébényben, Mosonmagyaróváron és Téten Balázs Fanni, Farkas Ervin és Vladika Zsófia lelkészek közreműködésével rendeztük meg – a hosszú hétvégét kihasználva – abban a formában, ahogyan az minden pénteken, szombaton és vasárnap Taizében is történni szokott. Egy kicsit közelebb hoztuk a burgundiai kis falucskát, benne az ott élő testvérekkel és a jelen lévő lelkiséggel. Bár három különböző városban találkoztunk a gyülekezeteinkhez szorosabban-lazábban kötődő emberekkel, mégis egységben, közös ív mentén zajlott a három nap.
Olyan teret szerettünk volna létrehozni, ahol a lélek megpihenhet, a közösség megerősödhet, és újra és újra felragyoghat az a fény, amelyet Krisztusról hirdetünk, és amelyet szeretnénk továbbadni egymásnak. A Taizé-lelkiség alapja az egyszerűség, a csend és a fény. Ez a három motívum határozta meg a hétvége hangulatát is. A napi három (reggeli, déli és esti) imaóra segített kiszakadni a hétköznapok ritmusából. A gyertyafény, a rövid, ismétlődő, könnyen megtanulható énekek és a hosszabb csendek olyan légkört teremtettek, amelyben mindenki megérezhette: Isten jelenléte nem a zajban, hanem a szív halk rezdüléseiben válik érezhetővé.
Ezek mellett workshop, bibliai bevezető, vetélkedő, kiscsoportos beszélgetések keretében is megéltük a közösség és a személyes találkozások fontosságát. Megoszthattuk egymással, hogy milyen élethelyzetben érezzük Isten vezetését, hogyan tudunk világosságot vinni mások számára a hétköznapok során, és miként tapasztaljuk meg a fényt a saját életünkben. Egy zarándokútról láthattunk vetített képekkel színesített beszámolót, amely egyúttal kedvcsináló is volt, betekintést nyújtva a Taizé-mindennapokba. A képeknek nemcsak az információátadás volt a céljuk, hanem segítségükkel az előadó érzelmi hidat is próbált teremteni a taizéi testvérek, zarándok fiatalok és idősebbek, valamint a gyülekezeteinkben jelen lévők között és bátorítani mindenkit, hogy akinek ez a fajta lelkület közel áll a szívéhez, az a jövőben elinduljon Taizé felé.
A három nap három témáját a Taizé-közösség priorjának, Matthew testvérnek a 2026-os levele alapján határoztuk meg. A béke, a világ igazságossága és az öröm állt a napi programok és imaórák fókuszában. Így gondolkodtunk együtt Márk evangéliuma alapján a tenger lecsendesítéséről és a lukácsi tékozló fiúról.
A hétvége lezárásaként Téten közös úrvacsorás Taizé-imaórát tartottunk, amelyen több közeli és távolabbi gyülekezet tagja is részt vett. A liturgiát Farkas Ervin mosonmagyaróvári lelkész és e sorok írója, téti lelkész végezte, megosztva az igeolvasás, az imádság és az úrvacsora szolgálatát. A fiatalok zenés kísérete tette még különlegesebbé az alkalmat: a taizéi énekek egyszerű, ismétlődő dallamai olyan imádságos légkört teremtettek, amelyben mindenki megérezhette Isten békét adó jelenlétét. Öröm volt látni és hallani, hogy egyre többen kapcsolódtak be az éneklésbe. A közös úrvacsora mintegy pecsétje lett a hétvégének. A kenyér és a bor vétele, az egymás mellett állás csendes ereje mind azt hirdette: a fény, amelyet Taizében annyian megtapasztaltunk, tovább él bennünk és közösségeinkben.
A Taizé-napok adta hétvége sokak számára maradandó élmény lehet. Reményünk, hogy a következő években is újra és újra összegyűlhetünk hasonló módon, akár egy helyszínen, akár több közösségben, hogy együtt énekeljünk, együtt éljük meg a csendet, és együtt keressük Krisztus világosságát a hétköznapokban.
A szerző a Győr-Mosoni Evangélikus Egyházmegye esperese
