Oltárkép, amely összeköt

A Dunaegyházi Evangélikus Egyházközség temploma 1965-ben nagy átalakuláson esett át. Ebben az időben a budapesti Rákóczi úti Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség éppen anyagi, fenntartási gondokkal küzdött, sok mindent elvesztett: gyülekezeti tagokat, ingatlanokat. Így esett, hogy a fővárosi oltárképet megvásárolhatták a dunaegyháziak. E közös értékre – Than Mór 1869-ben alkotott monumentális olajfestményére – mindkét gyülekezet méltán büszke.

A megszokott délelőtti időponttól eltérően a budapesti gyülekezeti teremben október 18-án délután jöttek össze a hívek az ige hallgatására. Gulácsiné Fabulya Hilda lelkésznő meghívására e sorok írója, dunaegyházi lelkész hirdette az igét. Az istentiszteleten a kántori szolgálatot Bacsi János végezte, a liturgiát Gulácsiné Fabulya Hilda vezette.

Az oltár előtt felolvasott igeszakasz – Pál apostol efezusiakhoz írt levelének 6. fejezetéből a 10–18. rész – arra biztatta az egybegyűlteket, hogy a nehézségek között Isten fegyverzetét felöltve éljék keresztény életüket. A prédikáció Máté evangéliumából a királyi menyegző példázatáról (Mt 22,1–14) Isten országáról, az ő hívásáról és az ember válaszáról szólt szlovák nyelven, de magyarul is olvasható volt kivetítve, képekkel illusztrálva.

Az istentisztelet után a vendég igehirdető bemutatta a dunaegyházi gyülekezetet; mint elmondta, délelőtt még az említett oltárkép előtt állt Dunaegyházán, délután pedig azon a szószéken, amely az oltárkép előtt állt a régi templomban. A jelenlévők mindezek után agapéra gyűltek össze az alagsori tanácsteremben.

Az ilyen találkozások arra emlékeztetnek, hogy az oltárkép nem csupán műalkotás vagy történelmi emlék: a két evangélikus egyházközséget, múltjukat és jelenüket összekötő közös szellemi örökség szimbóluma is.