Hitvallás és tenni akarás

Negyvenhat gyülekezetből százegy résztvevő érkezett a Magyarországi Evangélikus Egyház immár negyedik alkalommal meghirdetett gyülekezetimunkatárs-képzésének nyitóalkalmára. Az egészen fiataloktól kezdve az idősebbekig minden korosztályból jelentkeztek a tanfolyamra. A szeptember 19-i alkalom után Bence Imre nyugalmazott lelkészt, a tanfolyam egyik lelki vezetőjét kérdeztük.

– A negyedik tanfolyam újdonsága a missziói munkatárs szakirány elin­dítása, és a számok azt mutatják, hogy ez bizonyult a legnépszerűbbnek.

– Alkalmam volt részt venni az első szekcióülésükön, ami ugyan értelemszerűen még inkább az ismerkedésről szólt, ugyanakkor a lényeg hangsúlyosan megmutatkozott: nevezetesen az, hogy – és ezt értsük jól! – nem egyszerűen csak keresztények vagyunk, hanem tanítványok. Olyanok, akik magunk is tanulunk, és közben alkalmasak leszünk tanítani, másokat Krisztushoz vonni. A misszió nem egyszerűen egy akció, hanem életforma. A gyülekezetek sokszor missziói akciókat hirdetnek meg, de közben maguk a gyülekezeti tagok nem missziós lelkülettel élnek.

– A tanítványság nemcsak ennek a csoportnak, hanem az egész tanfolyamnak az egyik kulcsszava. Emellett milyen gondolati ívet terveztek társaival, Bencze Andrással és Süller Zsolttal?

– Mivel most a hitvallással összefüggésben hirdet tematikus éveket az egyházunk, ezért mi is a hitvallásra tesszük a hangsúlyt. Ennek okán az első alkalom indításaképpen a személyes hitről szóltam a jelenlévőknek. Innen folytatjuk majd azzal, mit jelent a hitvallás az Ó- és az Újszövetségben, illetve az ősegyházban. Szó lesz továbbá Isten megszólíthatóságáról és a megszólító Istenről is. Olyan témákat választottunk, amelyek nemcsak ismeretátadásra alkalmasak, hanem arra is, hogy a lelki erősítés megtörténjen. A gyülekezeti munkatársak ugyanis nem betanított munkások. Ha valaki a hitében erősödik, akkor a szolgálatot sokkal lendületesebben tudja elvégezni.

– A személyes hit kapcsán mit tartott a legfontosabbnak kiemelni?

– Egyfelől azt, hogy személyes hit nincs a közösség hite nélkül. Másrészt azt: áldás, ha mindenki szívből vallja, hogy tudja, kiben hisz, és a saját életének minden apró részletében érzi, átéli azt, hogy Isten, akiben bízik, Krisztus, aki a szabadítója, valóban vele van, és az igének az ő életére nézve van üzenete. Nem másoknak akar Isten üzengetni rajtunk vagy az igén keresztül, hanem minket formál azért, hogy másokat szeretettel formáló emberekké legyünk.

– Az egész képzés mozgatórugójára mutat rá az a mottó, hogy „nem jó a lelkésznek egyedül szolgálni”, kellenek mellé azok az emberek, akik szintén hordozzák a gyülekezet mindennapjainak a terheit. Tervezik, hogy külön megszólítják a lelkészeket is?

– Szeretnénk majd erre is odafigyelni; az előző tanfolyamok tapasztalatai sajnos nem voltak túl jók ezen a téren. Pedig alapvető fontosságú, hogy a lelkész elfogadja-e a munkatársat munkatársnak, odaengedi-e őt a feladatokhoz. Sokszor elmondjuk: minél többen végezzük a szolgálatot a gyülekezetben, annál nagyobb lesz a közösségnek a kifelé nyitott vegyértéke, annál vonzóbb lehet a világ számára. A lelkésznek valójában az lenne az egyik kulcsszerepe, hogy a szolgáló közösséget lélekben, hitben folyamatosan erősítse, és így tudjon nekik feladatokat delegálni.

– Biztatónak tűnik, hogy a legtöbben nem a háttérfeladatokban szeretnének segíteni. Sokan jelentkeztek a gyerekek, illetve a fiatalok között végzett munkára fókuszáló szekciókba.

– A lelkész, ha egyedül van a gyülekezetben, nem tud minden korosztályra maradéktalanul odafigyelni. Közben nagy szükség van arra, hogy minden korosztály megkapja a kellő figyelmet még egy olyan kis gyülekezetben is, ahol kevés a gyermek vagy a fiatal. Ha van valaki, aki megpróbálja őket összegyűjteni, szárnyai alá vonni, akkor megtalálhatják az otthont a gyülekezetben. Sokan azért szakadnak el a közösségüktől, mert nincs meg ez az otthonérzésük. Nagyon örülök, hogy pont ezeken a területeken lett a legtöbb résztvevő. Sokfelé járok helyettes lelkészként, és látom, hogy a legszomorúbb képet mindig azok a gyülekezetek mutatják, ahol a templomban nincsenek ott a fiatalok. Mindig derűt és reményt hoz a gyülekezetbe, ha fiatalabbak, családok megjelennek a templomban, a lelki alkalmakon.

A szekciók számokban. Diakónia: 11 résztvevő • gyermekmunka: 16 • gyülekezetmenedzsment – adminisztráció: 9 • gyülekezetmenedzsment – stratégia: 11 • ifjúsági munka: 10 • média: 15 • zenei munkatárs: 10 • missziói munkatárs: 19.