Meddig szabad?
Hétköznapjaink drámai élethelyzetei a mozivásznon
Mayer Bernadette Mommy blue című játékfilmjét a pekingi nemzetközi filmfesztiválon három díjjal, a miskolci CineFesten közönségdíjjal tüntették ki. A rendező a saját életéből merített ihletet az alkotásához – édesanyja cukorbetegség következtében vesztette el a látását, majd az életét. A bensőséges hangulatú mozi érzékletesen tárja elénk egy család kiútkeresését a megoldhatatlannak látszó helyzetben.
Szendvicsgeneráció – ez volt az első gondolatom a Mommy blue című filmet nézve. A történet során egy fiatalembernek két „kenyér” – értsd: az eredendő családja és az új családja – közé szorulva kell megküzdenie egy váratlan élethelyzet hozta nehézséggel úgy, hogy közben senkit nem megbántva mindenhol jelen szeretne lenni, szeretettel segíteni.
Az egyik főszereplő Krisztina, a diákok körében kedvelt művészettörténet-tanár – Für Anikó lenyűgözően árnyalt és életszagú alakítása. Krisztina számára a vizualitás olyan, mint a levegő. Ám cukorbetegségének következményeként egyre sötétebbé és szűkebbé válik a világa. Időbe telik, míg megbékél látásának teljes elvesztésével, és az új élet kialakítása kerül a fókuszba. A vakulás folyamatában egyre jobban ragaszkodik egy szem fiához, Mátéhoz, akinek éppen gyermeke születik, a felesége pedig itthoni munka hiányában külföldre szeretne költözni. A fiatal férfi igyekszik mindenhol megfelelni: anyjának segíteni a megpróbáltatásai közepette, feleségének a gyermeknevelésben, és még a munkahelyén is állnia kell a sarat. Máté szerepében Vilmányi Benett végtelen jó arányérzékkel, humorral hozza az átlagos, jólelkű férfi arcait.
A film kifejezően ábrázolja az anya aspektusát, aki a számára is teljesen új helyzetben érthető módon fél, és önzővé válik. Külső segítséget csak némi idő után hajlandó elfogadni, de ehhez be kell járnia a saját tapasztalatokkal kikövezett útját.
Máté karaktere az a fajta tisztességes, szülőt tisztelő fiatal felnőtt, aki ugyan már saját lábán áll, sőt családapa, de érzi, hogy vannak olyan helyzetek, amikor az eredendő családban kell nagyobb odaadással helytállni. Ugyanakkor a frissen alapított családját sem hanyagolhatja el, arról nem is beszélve, hogy van egy munkahelye, amely a megélhetésüket biztosítja.
A fiatal feleség, Eszter kedveli az anyósát, átérzi a helyzet súlyosságát, de megpróbálja megértetni Krisztinával, hogy egy szociális munkás külső segítsége tehermentesítené a mindkettejük által szeretett férfit. Valamint a saját és a gyermekük jövőjének érdekében a vissza nem térő külföldi álláslehetőségre sem mond nemet, mert tudja, hogy nem ez az az áldozat, amellyel a család helyzetén segíteni lehet. Eszter szerepében Waskovics Andrea a racionális, mégis szeretettel teli harmincas karaktert ragadja meg teljes természetességgel.
Ebben a hármas kötelékben már csak hab a tortán az idős, de még most is fitt nagymama, aki sosem rejti véka alá a véleményét – Hámori Ildikó finom, elegáns, mégis ütős játéka.
Für Anikó az általa megformált anyukáról találóan így fogalmazott: „Elszántan élni akar, ugyanakkor nem tud és nem akar bizonyos dolgokkal szembenézni. […] Ez a figura felveti azt a nagyon fontos kérdést, hogy mennyire lehet egy kiszolgáltatott helyzetben használni egy másik embert, egy gyereket, egy rokont, egy barátot. […] Figyelni kell, hogy rászorult helyzetekben mit engedhetünk meg magunknak.”
Mayer Bernadette filmjének erőssége, hogy nem ítélkezik, minden nézőpontot megvilágít, a hibázások és a krízisek mellett igyekszik az igazán emberi válaszokat is megmutatni és olykor a humor eszközével oldani a feszültséget. Hatásosan szólít meg nagyszülőket, szülőket és fiatal felnőtteket egyaránt.
A befejezés pedig – az egyetlen felelős szülői döntés kibontakozása – katarzist hoz, beszélgetésre, számvetésre sarkall.
Mommy blue. Magyar játékfilm, 2026. Szereplők: Für Anikó, Vilmányi Benett, Hámori Ildikó, Waskovics Andrea, Znamenák István. Rendezte: Mayer Bernadette.
