Védelemre szoruló gyerekek, evangélikus hálózatok

Fontos szolgálat a nevelőszülőké. A saját otthonukba fogadnak olyan gyermekeket, akik valamilyen okból nem nevelkedhetnek a saját családjuk körében. Erről a foglalkozásról, avagy hivatásról beszélgettünk a Kötőszó podcast legutóbbi adásában Vancsai Kingával, a formálódás alatt álló Palánta Evangélikus Nevelőszülői Hálózat koordinátorával. A beszélgetés rövidített, szerkesztett szövegét közöljük.

– Miért lehet jobb egy gyereknek nevelőszülőknél, mint a saját családjában? Lehet jobb?

– Minden gyereknek az a legjobb, ha a saját, vér szerinti családjában nevelkedhet. Épp ezért minden egyes nevelésbe vételkor az a cél, hogy hazagondozzuk őt, és a lehető legrövidebb időt töltse el a szakellátásban. A szakemberek ilyenkor sem engedik el a vér szerinti család kezét; továbbra is kapnak segítséget, foglalkozik velük a családsegítő szolgálat, és folyamatosan figyelik, van-e arra lehetőség, hogy a gyermeket visszahelyezzék a családjába. Ez idő alatt a szülőknek nemcsak joguk, hanem kötelezettségük is kapcsolatot tartani a gyermekkel.

– Ki lehet nevelőszülő? Milyen feltételei vannak ennek?

– A nevelőszülőség foglalkoztatási jogviszony; végezhető főállás mellett, de lehet hivatás is. A nevelőszülővé válás feltételeit jogszabály rögzíti. Az illetőnek be kell töltenie a huszonnégy éves kort, illetve a hozzá érkező gyermeknél legalább tizennyolc évvel idősebbnek kell lennie, de legfeljebb ötven évvel lehet idősebb nála. Ezt akkor lehet rugalmasan kezelni, ha, mondjuk, testvérpárról van szó, akiket nem akarunk szétválasztani. A leendő nevelőszülő nem állhat cselekvőképességet érintő gondnokság alatt, és büntetlen elő­életűnek kell lennie. Nem lehet nevelőszülő az, akinek a saját gyermeke – ha van – gyermekvédelmi gondoskodásban részesül, vagy részesült korábban.

– A potenciális nevelőszülő házastársának vagy élettársának ugyanúgy alkalmasnak kell lennie?

– Egyedülálló személy is lehet nevelőszülő, nem kizáró ok, hogy valaki nem ment férjhez, vagy nem nősült meg. A jogszabály szerint a nevelőszülőnek jelentkezők esetében a kifogástalan életvitelt kell ellenőrizni, illetve pszichológiai alkalmassági vizsgálaton is részt kell venniük. Ez a házastársra vagy az élettársra nem vonatkozik, viszont én nagyon fontosnak tartom, hogy a mi hálózatunkban a nevelőszülő házastársa vagy élettársa is beszélgessen a pszichológusunkkal. Nagyon fontos, hogy az ő személyisége is alkalmas legyen arra, hogy befogadjanak egy gyermeket a családjukba, és megfelelően gondoskodjanak róla.

– Kik vannak előnyben: akiknek vannak saját gyermekeik, vagy akik egyébként gyermektelenek?

– Nem teszünk különbséget. Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya is. Ahhoz, hogy valaki jó érzékkel, ügyesen és megfelelően neveljen egy gyermeket, nem fontos, hogy legyen saját gyermeke. Abban az esetben azonban, ha már van gyermeke, és ő még otthon él, azért érdemes az ő szempontjait is figyelembe venni: ő mennyire nyitott arra, hogy odaérkezzen a családba egy számára ismeretlen gyerkőc.

– Azok is jelentkezhetnek nevelőszülőnek, akik örökbefogadásra vágynak, készülnek?

– A jogszabály nem zárja ki, viszont nagyon más a motiváció. A nevelőszülő azt vállalja, hogy átmenetileg van jelen a gyermek életében, és addig gondoskodik róla, ameddig erre a gyereknek szüksége van. Az örökbefogadásnál az örökbefogadott gyermek a saját, vér szerinti gyereknek a családi jogállásába lép. Én nem szívesen támogatnám, hogy az idő alatt, ameddig valaki még nem tud örökbe fogadni, gondoskodjon egy másik gyerekről. Ott van a kérdés ilyenkor, hogy mi lesz utána az addig nála nevelkedő gyermekkel, akinek továbbra is szüksége van a biztonságra, az elfogadásra.

– A nevelőszülő miként forduljon a saját gyermeke felé, és hogyan forduljon a nevelőszülői foglalkoztatottsága okán nála lévő gyerekekhez?

– Fontosnak tartom, hogy tiszták legyenek a családi szerepek. Szoktuk javasolni, hogy ez jelenjen meg a mindennapokban is. Például a nevelésbe vett gyermek lehetőleg ne szólítsa anyának és apának a nevelőszülőket. Fontos, hogy a vér szerinti gyerek ne érezze azt, hogy elveszíti a szüleit: tudnia kell, hogy ettől még az anyukája az anyukája, az apukája az apukája marad. Az is nyilvánvaló, hogy ő sincs könnyű helyzetben, amikor a nevelésbe vett gyerek hazakerül, örökbe fogadják, vagy más módon elkerül a családból. Ő is veszteségélményt élhet át. A hálózatunkban ilyen esetben a családokat, a gyerekeket segíteni igyekszünk majd abban, hogy könnyebben átvészeljék ezt a veszteséget.

– Munkáltatóként a hálózat milyen további segítséget tud nyújtani a nevelőszülőknek?

– A hálózatokban többféle szakember dolgozik. Mindig van egy hálózatvezető, illetve vannak tanácsadók, akik rendszeresen – jellemzően háromhetente – látogatják a családokat. Mellettük a gyermekvédelmi szakszolgálatok foglalkoztatásában álló gyermekvédelmi gyámok is látogatják őket. Emellett nagyon fontos, hogy a gyerekek megkapják azokat a fejlesztéseket, amelyeket a gyermekvédelmi szakértői bizottság vagy a pedagógiai szakszolgálat javasol.

– Említettük már, hogy a vér szerinti szülőnek kötelessége kapcsolatot tartani a gyermekével. A nevelőszülőnek hogyan kell ezt biztosítania?

– A kapcsolattartást a gyámhivatal szabályozza. Ennek helyszíne jellemzően a hálózatnak az erre a célra kialakított helyisége. A nevelőszülőnek nem kell a saját otthonába beengednie a vér szerinti szülőket; az az ő privát tere. A nevelőszülőnek az a feladata, hogy eljuttassa a gyermeket ezekre a kapcsolattartásokra, illetve ha beteg lesz a gyerek, vagy neki másik programja van, akkor gondoskodjon arról, hogy az alkalom be legyen pótolva.

– Hogyan lehet kiszűrni, ha valaki csak a bérért szeretné vállalni ezt a munkát?

– Önmagában avval, hogy ezért díjazás jár, nekem semmi problémám nincsen. Az viszont, hogy aki vállalja, ő hogyan áll a feladathoz, mennyit tud a fizikai ellátáson túl hozzátenni, tehát érzelmi oldalról mennyire tud foglalkozni a gyerekekkel, milyen személyiség, már a pszichológiai alkalmasságnak a része. Bizonyos személyiségvonásoknak meg kell lenniük ahhoz, hogy ez a hivatás sikeres tudjon lenni. Ez védi elsősorban a gyermeket, másrészt a potenciális nevelőszülőt is, hiszen neki se jó, ha kudarcot vall. Azt gondolom, a nevelőszülőség szolgálat, elhívás. Az illető azt vállalja, hogy aktívan részt vesz egy gyermek életében, segíti a személyiségfejlődését, biztonságot és állandóságot nyújt neki, szárnyakat ad neki ahhoz, hogy az élete hosszú távon sikeres legyen, és be tudjon illeszkedni a társadalomba, illetve a nála töltött idő alatt megtapasztaljon olyan dolgokat is, amiket korábban esetleg nem volt lehetősége átélni.

A Magyarországi Evangélikus Egyházban működő nevelőszülői hálózatokról szóló cikkünk itt olvasható.

A teljes adás felvétele megtekinthető egyházunk YouTube-csatornáján.

Az, hogy egy gyermeket kiemelnek a vér szerinti családjából, csak látszólag történik egyik pillanatról a másikra. Valójában sok előzménye van egy ilyen lépésnek. Az 1997 óta érvényben lévő gyermekvédelmi törvény számos ellátási formát nevesít; ezek révén a családok segítséget kapnak ahhoz, hogy a gyermekeiket biztonságban fel tudják nevelni.

Ha a szakemberek (például a védőnő, a háziorvos vagy a pedagógus) azt tapasztalják, hogy a családban nehézség adódik – legyen az anyagi természetű, gyerekneveléssel kapcsolatos vagy életvezetési probléma –, akkor megpróbálnak segítséget nyújtani a megoldásban. Elindul az úgynevezett családgondozás folyamata. Ez lehet egy néhány alkalmas esetkezelés, de lehet hosszabb időt felölelő szociális munka is. Ha azonban nem rendeződik a család helyzete, és a gyermek továbbra is veszélyeztetett bármiféle szempontból – a törvény megfogalmazása szerint érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlődésében valamilyen hiányt szenved –, akkor a gyámhivatal védelembe veheti őt. Hatósági eljárás keretében a szülőknek vagy akár magának a gyermeknek is kötelezően betartandó magatartásformákat írnak elő.

Ha ezt követően sem rendeződik a helyzet, csak akkor emelik ki a gyermeket a családból. A szakértői bizottság szakmai véleménye nyomán, az adott gyermek életkorát, szükségleteit figyelembe véve a gyámhivatal dönt arról, hogy nevelőszülői ellátásba, lakásotthonba vagy gyermekotthonba kerül-e. Sokszor azonban az is szerepet játszik a döntésben, hogy hol van férőhely.

Körülbelül huszonháromezer gyermek él ma Magyarországon gyermekvédelmi szakellátásban vagy ismertebb szóhasználattal állami gondoskodásban.

További ezerhatszáz gyermek rendelkezik nevelésbe vételi határozattal, és vár arra, hogy bekerüljön a gyermekvédelmi szakellátás rendszerébe.

Háromszázhúsz körül van azoknak a csecsemőknek, illetve kisgyermekeknek a száma, akiket születésük után a kórházakban hagytak, és nincs hol elhelyezni őket.

Körülbelül kétezer nevelőszülő hiányzik a gyermekvédelmi gondoskodás rendszeréből.

Jogszabály szerint minden tizenkét év alatti gyereket nevelőszülőnél kellene elhelyezni, csak indokolt esetben kerülhetnének gyermekotthonba vagy lakásotthonba.