Új nap – új kegyelem
Vasárnap (október 4.) Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! 1Kor 10,31 (Neh 9,5b; Mk 8,1–9; 2Kor 9,6–15, Zsolt 65) Ma aratási és egyéb hálaadó ünnepet ülünk. Az Úr elé tesszük az év eddigi eseményeit, a nyári táborokat, a Szélrózsát, a sok beszélgetést… Igyekszünk mindenért tiszta szívvel hálát adni, mindent megköszönni. Jó lenne, ha ezt őszintén meg is élnénk, ha gyermeki szívvel tudnánk a teremtő Istennek hálát adni életünk eddigi megélt eseményeiért. Boruljunk le elé, köszönjük meg neki a mindennapi kenyeret, köszönjünk meg mindent, ami körbevesz minket. Adjunk hálát éltető közösségeinkért!
Hétfő (október 5.) Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok. 1Móz 18,27 (Mt 15,27–28a; 1Thessz 4,9–12; Gal 3,15–18) Ábrahám nemhiába volt bátor, szoros kapcsolatban volt az Úrral. Nem kellett kipuhatolnia, hogy mit mondhat, hiszen az élete nyitott könyv volt Isten előtt, és ez éltette őt. Ez a kapcsolat merésszé is tette, de nem telhetetlenné, azonban mindenképpen tisztelettudóvá. Vajon mi is tudnánk ilyen bátrak lenni? Van-e mire alapozni a bátorságunkat? Vagyunk-e ilyen bensőséges, őszinte kapcsolatban az Istennel? Ha most ráeszmélünk a hibáinkra, hiányosságainkra, akkor itt a javítás ideje. Hétfő van, a hét második napja, az első munkanap a vasárnap után, a mai nap talán jó alkalom ennek tisztázására.
Kedd (október 6.) Ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem! Zsolt 25,20b (Jn 14,19b; Gal 5,13–18; Gal 3,19–29) Ma a temetőben emlékezünk egy 48-as lelkész sírja előtt a mártírhalált halt tábornokokra. Az akkori Magyarország szinte minden nemzetéből volt valaki az aradi tizenhárom között. Ők még a bitó alatt is bátran vállalták meggyőződésüket, a szabadságba vetett hitüket. Az Úr adjon nekünk erőt, hogy munkahelyünkön, otthon, gyülekezeti közösségben, egyházunkban tiszta szívvel tudjuk felvállalni Istenhez tartozásunkat! Adjon nekünk az Úr ehhez bölcsességet! Így lehessünk láthatóan evangélikusok!
Szerda (október 7.) A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok… Ám 5,14a (1Thessz 5,15; Énekek 8,4–7; Gal 4,1–7) Nagyapám tanítása szerint nincs okunk semmilyen bosszúra, hiszen az Isten szeret minket, és az ő dolga az ítélet és az elszámoltatás. A tiszta lutheri tanítás, a józan paraszti ész, az évek, ahogy szoktuk mondani… De vajon meg tudjuk-e ezt az egyszerű tanítást tartani? Milyen indulat van bennünk? A szóbeszédben eluralkodott önző, másokat alázó kivagyiság nem keresztyén attitűd. Pedig a teremtő Isten nem keveset ígér, hanem egyenesen az életünk meghagyását, ha a jóra törekszünk. Érdemes megszívlelni az atyai tanácsot.
Csütörtök (október 8.) Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Jak 5,7b (Hab 2,3b; Mk 3,31–35; Gal 4,8–20) Itt a Dél- Alföldön négy éve kemény aszály van. Bizony a juhaink nem szénát esznek, mert nincs, hanem vásárolt zöldséget. De azért is tudtunk hálát adni, hogy legalább ez megtermett. Minden vasárnap imádkozunk az életet adó esőért, de nem mi döntünk… Vajon az életünk eseményei kapcsán tudunk-e hasonlóan kitartóak lenni? Van-e hosszú türelmünk a személyes istenkapcsolatunkért, a gyülekezetünk, egyházunk megújulásáért imádságban az Úr elé járulni? Ha a hitben jelen lévő aszály egyszer elmúlik, jön az éltető eső, amely képes a kitikkadt léleknek is megújulást adni. Ez lesz az új kegyelem!
Péntek (október 9.) Íme, az én Uram, az Úr megsegít engem, ki mer bűnösnek mondani? Ézs 50,9a (Róm 8,34b; Róm[14,20b–15,1]15,2–6; Gal 4,21–31) Ézsaiás bátran védi a saját személyét, hiszen meggyőződése, hogy Isten szolgája jó ügyet szolgál. Azt hiszem, mi is tanulhatunk a prófétától. Talán azt, hogy legyünk bátrak a bizonyságtétel idején is, mert velünk van az Úr. Talán azt is, hogy ebben a felbolydult világban is bátran képviseljük a szerető Istent. Bátran merjünk előhozakodni – jó időben és rosszban egyaránt – Jézusban való hitünkkel. Az egyházi autóinkon „Láthatóan evangélikus” felirat olvasható; sokfelé járunk az országban, sokan olvassák ezt az egyszerű üzenetet. De vajon úgy is élünk, hogy látható rajtunk, az Úrhoz tartozunk? Látható vajon, hogy ő a mérce az életünkben? Mindenesetre ő esedezik értünk – olvashatjuk Pál biztatását a másik igénkben.
Szombat (október 10.) Talán kevés ehhez az Úr ereje? 4Móz 11,23b (Mk 4,41b; Mt 5,17–20; Gal 5,1–15) Hívő emberként is sokszor megbicsaklik az ember. Imádkozzam, valaki tényleg meghallgatja? Nem csak pusztába kiáltott szó lesz? Mózes vitatkozik az Úrral, mondhatjuk, hogy hitetlenkedik. Nem látja, hogy a rábízott emberek hogyan fognak megfelelni az Úr elvárásainak. Az Úr megfelezi a Mózesben lévő lelket, a felét odaadja a többieknek, így ők is az Istenre hangolódnak. A teremtő Isten egyértelmű választ ad Mózesnek. Nekünk is itt van a Lélek. Jézus mondta, hogy maga helyett küldi a Szentlelket. Kérjük a Szentlelket mi is, hogy legyen életünkben a megújulásunk eszköze!
