Lelkigondozói szerepük is van az énekeknek

A hitvallás és az éneklés évében indított sorozatunkban egyházzenészeket kérdezünk. Ez alkalommal Pesti-Vincze Délia lelkésszel, a Közel együttes tagjával beszélgettünk a keresztény könnyűzenéről, a dalszövegek teológiai jelentőségéről és az éneklés közösségformáló erejéről.

– Gyermekkorától evangélikus intézményekben nevelkedett. Hogyan formálta ez a zenéhez és a hithez való kapcsolatát?

– Két és fél éves koromtól kötődöm valamilyen egyházi, evangélikus intézményhez. A keresztény ifjúsági könnyűzenével és a gyerekdalokkal is ezekben a közösségekben találkoztam. Gyermekként elsősorban maga a miliő, az öröm, a vidámság és a közösség vonzereje fogott meg. Később, amikor már teológusfejjel kezdtem vizsgálni a dalok szövegét és mondanivalóját, egyre fontosabbá vált számomra, hogy miről szólnak, milyen istenképet közvetítenek.

– Miért tartja ennyire fontosnak a keresztény énekek szövegét?

– Egyáltalán nem mindegy, milyen istenkép alakul ki bennünk általuk: egy elsősorban ítélő, büntető és számonkérő istenképet erősítünk, vagy a megbocsátó, szerető és irgalmas Isten képét közvetítjük, akinek jelenléte és gondviselése nem félelemmel, hanem bizalommal és reménységgel tölt el. Amikor például gyerekeknek választok dalokat egy óvodai vagy családi istentiszteletre, nagyon megválogatom őket. Fontosnak tartom azt is, hogy beszélgessünk az énekekről, arról, milyen mélységeik vannak, milyen kérdéseket vetnek fel.

– Mit jelent önnek a Közel együttes?

– A Közel egyik nagy ajándéka a közösségformáló ereje. Talán kezdetben mi sem gondoltuk, milyen sok mindent tud előhozni az emberekből. A szolgálatok során gyakran megtapasztaljuk, milyen sokan éneklik velünk ezeket az énekeket. Sokan vagyunk a zenekarban, és mindannyiunknak megvan a maga kapcsolata a dalokhoz, a zarándokénekekhez. Ezekből kell közösen összeállítanunk egy repertoárt úgy, hogy mindannyiunk ízlése, teológiai látásmódja és zenei stílusa megjelenhessen benne. Ez időnként kihívás, sokat beszélgetünk arról, hogy egy-egy dalnak miért van vagy nincs helye a műsorban.

– Mi kapcsolja össze ezeket a különböző látásmódokat?

– Jelmondatunk, amelyből a Közel név is származik: „Közel a zenéhez, közel hozzád, közel Istenhez.” Ezt a hármas közelséget próbáljuk megélni. Fontos számunkra, hogy Isten közelségében kapcsolat szülessen ember és ember között, ennek pedig egyik legfontosabb eszköze a zene. Amikor a zenekar elindult, nem elsősorban koncertezni akartunk, hanem a közösségi éneklés jelentőségére szerettünk volna rámutatni. Ez ma is meghatározó számunkra.

– Mit tart fontosnak az országos zenei táborban végzett szolgálatában?

– Ott elsősorban lelkészi, lelkigondozói szerepem van, a zenei képzést a zenésztanárok végzik. Azt szeretnénk, hogy mindaz, amit a fiatalok a zenén keresztül tanulnak, összekapcsolódjon a keresztény hitgyakorlattal. Ne csak arra legyenek felkészítve, hogy jól zenéljenek, hanem lélek is legyen mögötte, és a tehetségüket gyülekezeti vagy más közösségben is használni tudják. A tábor foglalkozásain és áhítatain ezért újra és újra megjelenik a zene és a hit kapcsolata.

– Lelkészi szolgálatában milyen szerepet kap a zene?

– Nagyon függ attól, hogy milyen korosztállyal találkozom. A legkisebbeknél egyszerű, könnyen érthető, vidám és mozgásos dalokkal dolgozunk. Az iskolában sokszor az adott témához vagy bibliai történethez választok éneket, a kollégiumban pedig többet tudunk beszélgetni a dalok tartalmáról. Ezek az énekek olyanok, mint a hitvallások: fontos dolgokat mondanak el Istenről, és újra meg újra megerősítenek bennünket abban, hogy kihez tartozunk, és miért fontos, hogy miről és kinek énekelünk.

– Mit jelent önnek személyesen a zene a hitében?

– A zene képes megfogalmazni azt is, amit szavakkal nem mindig tudunk kifejezni. Számos olyan élethelyzet van, amikor egy dalt elénekelve vagy meghallgatva jövünk rá: pontosan ezt érzem, vagy éppen ez a kérdés van bennem. Az énekeinknek ezért lelkigondozói szerepük is lehet. Számomra a zene megnyugvást jelent Istenben, erősíti a belső békét, és segít elfogadni vagy feldolgozni azt az élethelyzetet, amelyben éppen vagyok. Nemcsak hitformáló, hanem személyiségformáló ereje is van.