Oratio oecumenica

Kegyelmes Istenünk! Hálával állunk meg előtted, megköszönve gondoskodó szeretetedet, mellyel nap mint nap megtartasz minket, és türelmedet, mellyel megbocsátod bűneinket, és irgalommal tekintesz ránk.

Teremtő és megváltó Istenünk, élet és halál Ura! Áldunk téged, hogy elküldted Fiadat, aki kereszthalálával kifizette adósságunkat. Köszönjük, hogy Jézusra nézve elengedted bűneink súlyos terhét. Látod szívünket, mely oly sokszor hajlamos a haragtartásra, a keménységre. Sokan hordozunk sebeket, csalódásokat, megbántottságot. Kérünk, vedd ki szívünkből a bosszúvágy és a keserűség gyökereit. Adj nekünk hitet és alázatot, hogy ne csupán hétszer, hanem hetvenszer hétszer is meg tudjunk bocsátani embertársainknak – úgy, ahogyan te bocsátottál meg nekünk.

Emlékezz meg, Atyánk, a gyászolókról, a szomorkodókról és mindazokról, akiknek a szívét a veszteség fájdalma szorítja össze. Ezekben a napokban, amikor az emlékezés csendjében eltávozott szeretteinkre gondolunk, add, hogy ne a halál félelme, hanem Jézus Krisztus Urunk feltámadásának örömhíre és az örök élet reménysége töltse be a lelkünket. Vigasztald meg a sírókat, és adj nekik Krisztusból fakadó mély békességet.

Drága mennyei Atyánk, könyörgünk egyházadért és gyülekezetünkért. Áldd meg lelkészeinket, szolgálóinkat és minden hívedet. Adj erőt, ha megfáradunk, derűs szívet, ha elcsüggedünk, adj mellénk társakat, ha magányosak vagyunk. Adj békességet a világnak, óvj meg a háborúk és a viszálykodások pusztításától.

Atyánk, add, hogy életünket átjárja az öröm: kegyelmedből elengedted adósságunkat. Hadd tegyünk bizonyságot rólad a világban irgalmasan, békességszerzőként és szeretetben, míg egykor színed elé nem állunk.

Az Úr Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket! Ámen.