Valami elmúlt, valami új kezdődik

Ünnepi alkalomra gyűltek össze a hívek október 17-én a csurgói evangélikus templomban: úrvacsorás istentiszteleten iktatták be parókusi tisztségébe Nagy Ervinné Bácskai Zsuzsannát, a Csurgói Evangélikus Egyházközség megválasztott lelkészét.

„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt…” – olvasta fel prédikációjának alapigéjét (Mt 10,32) az iktatás szolgálatát végző Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna. A Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye esperese egy személyes történetet felidézve emlékeztetett arra, hogy amikor Jézus kiküldi tanítványait, azzal biztatja őket, hogy ne féljenek, ne rettegjenek, legyen bátorságuk, legyenek rendíthetetlenek, állhatatosak, tartsanak ki a hitük mellett még akkor is, amikor nem kitörő örömmel fogadják őket, hanem elutasítással találkoznak.

A vallástétel lényegéről szólva az esperes arra mutatott rá, hogy az többet jelent annál, mint Isten igéjével bizonyságot tenni. A vallástétel áthatja az egész életünket úgy, hogy minden területen megpróbálunk azonosulni azzal, amire az Isten elhívott bennünket.

Amikor egy gyülekezet lelkészt választ, hogy együtt induljanak el egy úton, az hasonló ahhoz, mint amikor az ember elkötelezi magát a társa mellett – fogalmazott Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna, majd hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek kudarcok, hogy innentől kezdve minden elsimul, és mindig minden tökéletes lesz, de hiszi, hogy az Úristen áldása ott lesz azon a közös úton, amelyen a lelkész és a gyülekezet elindul. „Ezen az úton pedig mindig ott lesz Jézus Krisztus, aki mindig arra biztat bennünket, a gyülekezetet és a lelkészét, hogy csak bízzatok, ne féljetek, nincs mitől tartanotok. Lássátok mindig magatok előtt a célt, ami felé vezetlek benneteket.”

Igehirdetése után Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna szolgálatba állította az egyházközség új parókus lelkészét, az ünnepi eseményen jelen lévő szolgatársak pedig megerősítő áldásban részesítettek őt.

Az ősz ünnepeink által is az elmú­lásra, a végességünkkel való szembesülésre és életünk legnagyobb leckéjeként az elengedésre tanít minket – kezdte prédikációját a gyülekezet beiktatott lelkésze. Igehirdetésének alapjául egy ószövetségi („Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok?”; Ézs 43,19) és egy újszövetségi igét („Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről”; 1Kor 2,2) is választott. A lehulló falevelek, majd a tavaszi rügyfakadás, virágzás példáján keresztül az ember életében is megtapasztalható elengedést és növekedést hozta a gyülekezet elé, az ézsa­iá­si igeszakasz alapján emlékeztetve arra az üzenetre, hogy miután valami lezárult, valami elmúlt, vegyük észre azt az újat, amely ezután elkezdődik.

„Elengedés és növekedés – ezt az élethelyzetet éljük mi a családunkkal. Egy tizenkilenc éven át épített közösséget és bizony a szülőföldünket kellett otthagynunk, elengednünk, mert úgy éreztük, megérett az idő, hogy valami, hogy valaki hív és vonz erre a vidékre bennünket” – mondta el a lelkésznő, emlékeztetve arra, hogy ebben az új helyzetben a lelkész és gyülekezete még tanulják egymás nyelvét.

„Elhatározásom elsősorban Krisztusnak szól, és utána az emberi közösségeknek – fogalmazott Nagy Ervinné. – Igen, elhatároztam, hogy vállalom a lelkészi szolgálatot itt Csurgón, Nagyatádon és Barcson, de az Úr Jézus Krisztus követeként, a hozzá való hűségben. Nem emberi elvárások mentén, hanem az evangélium iránymutatása szerint Jézus szeretetében gyökerezve, szeretettel pásztorolva a rám bízott közösségeket.”

Nagy Ervinné Bácskai Zsuzsanna a szegedi evangélikus gyülekezetből indult. Ribár János hatására ment az Evangélikus Hittudományi Egyetemre, ahol 2000-ben diplomázott. Szolgálatát Orosházán kezdte iskolalelkészként; férje ekkor már egy éve abban a gyülekezetben szolgált. 2007-ben együtt kerültek Hódmezővásárhelyre. Az ott töltött évek alatt szintén elsősorban gyermekekkel foglalkozott mint hitoktató és intézményi lelkész az Égbőlpottyant Evangélikus Óvodában. 2014-ben születtek meg ikreik, József és Sára. A házaspár tizenkilenc évig szolgált a hódmezővásárhelyi gyülekezetben. „Sok áldást élhettünk meg, de ennyi idő alatt megérett a váltás gondolata, és hisszük, hogy ez a gyülekezet számára is áldás lesz. Hittel és reménységgel tekintünk a csurgói évek elé. Kérjük Istent, hogy tegye áldottá kezeink munkáját és a kapcsolatunkat az itteni emberekkel, közösségekkel.”