Énekkel, lélekkel

Rajongok az énekesmadarakért. Jó hallgatni, ahogy már nagyban koncerteznek a szabadban. Zeneszeretőként számomra ezért is öröm, hogy éneklő egyház a mienk, és csodás dalokon keresztül kapunk lelki táplálékot, vagy éppen dicsérhetjük Istent. A „Már nyu­gosz­nak a völgyek…” kezdetű énekünk sokak egyik kedvence. Mostani lapszámunk Cantate rovatában ennek az éneknek – és jó néhány másiknak – a szerzőjére, Paul Gerhardtra, a háromszázötven éve elhunyt lelkész-költőre emlékezünk, Kinczler Zsuzsanna jóvoltából.


Mustármag – kicsiny, ahogy olykor a hitünk is, mégis milyen hatalmas dolgok lehetnek belőle! Nem véletlen, hogy ezt a nevet kapta a négy evangélikus kollégiummal együttműködésben zajlott, egyházunk országos irodájának nevelési és oktatási osztálya és az Evangélikus Pedagógiai Intézet szakmai szervezésében létrejött program, mely hatvan hátrányos helyzetű fiatalnak adott életre szóló élményeket, mentorálást, támogatást. Átfogó összeállításban mutatjuk be ezt a két éven át tartó munkát.

Pünkösd ünnepére készülve végezetül hadd ajánljam az Égtájoló ­rovatból Szemerei János elnök-püspök cikkét, melyben így ír: „A hitet mi, emberek nem tudjuk erővel vagy hatalommal átadni, nem megy át genetikai úton sem. Nem garancia, hogy hitre jut valaki, ha okos és bölcs szavakkal érvelünk, ugyanakkor alázattal megállapíthatjuk, hogy Isten mégis felhasználja az embereket a hit továbbadásában. Ezért lehet eszköz az egyház, a lelkészek, a hittanórák és a konfirmációs oktatás, a táborok és a lelki konferenciák, de a családok is. A sort folytatva: Isten eszközei lehetnek a barátok, ismerősök és ismeretlenek, bármelyik hívő tanú­ságtevő.”


Váljunk mi is a hit továbbadásának eszközeivé!