Láthatóan evangélikus

Zászkaliczky Borbála könyvtáros, másodfelügyelő – Budapest-Zugló. Evangélikus családban nőttem fel, így a hit és a gyülekezet közelsége kezdettől az életem része volt. Mégis elérkezett egy pont – fiatal felnőttként –, amikor ez az örökség személyes döntéssé mélyült bennem: válasszá formálódott arra a megszólításra, amelyet Isten intéz hozzám. Azóta a lutheri örökség, különösen a naponkénti megtérés gondolata áll a legközelebb hozzám. Nem kényszerként élem meg, hanem ajándékként: annak lehetőségeként, hogy mindennap újra Isten elé állhatok, és újra tudatosíthatom, hogy hozzá tartozom.


Sokat jelent számomra a húsvéti történetnek az a jelenete, amikor a bezárkózott tanítványok közé belép Jézus, megáll középen, és ezt mondja: „Békesség néktek!” [Jn 20,19] Ebben benne van mindaz, amit a hit számomra jelent. Amikor emberileg lehetetlennek tűnik, ő akkor is meg tud jelenni az életünkben – és nem maradhat a peremén: középen kell állnia. És benne van a békesség ígérete, amelyet újra és újra keresünk – mert nem magától értetődő, hanem kapott ajándék, személyesen és közösségben egyaránt.


Az istentisztelet számomra mindig találkozás és várakozás. A prédikációban azt keresem, hogyan szólal meg az ige itt és most, milyen új megvilágítást kap akár egy jól ismert textus is. Az éneklés különösen közel áll hozzám, gyerekkorom óta kórusban énekelek, ma is tagja vagyok a gyülekezeti kórusnak. Vannak énekek, amelyek már a kántorképző évei alatt kedvessé váltak számomra, de újakat is szívesen tanulok. Igazán kiemelt pillanatként élem meg évről évre azt, amikor konfirmációkor a lelkészek kíséret nélkül éneklik az áldást, a Confirmát. Ennek az egyszerűségében és tisztaságában számomra valami egészen megrendítő erő szólal meg.


Az evangélikusok mai arcképcsarnoka a Facebook.com/lathatoan.evangelikus 
és az Instagram.com/lathatoan.evangelikus címen érhető el.