Több mint szamba és futball

Brazília a maga kétszáztizenhárommillió lakosával a világ hetedik legnépesebb országa. Sokaknak alighanem a karneválok lüktetése és a foci szeretete jut eszébe róla, esetleg a tengerparti ragyogás és a zsúfolt nagyvárosok közti kiáltó ellentét. Mindezeket nem tagadva most az országnak egy más metszetét szeretném megmutatni egy rövid szakmai út élményei alapján.

A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) kilenctagú projektbizottságának feladatai közé tartozik a tagegyházak által benyújtott támogatási kérelmek értékelése és a felkarolt pályázatok figyelemmel kísérése. Az LVSZ alelnökeként tagja vagyok ennek a munkabizottságnak. Üléseinket többnyire online tartjuk, de háromévente lehetőségünk van egy tagegyház meglátogatására azzal a céllal, hogy az ottani munkát közelről is tanulmányozzuk. Áprilisban így töltöttünk négy napot a déli féltekén a brazil evangélikusok meghívására. Alkalmainkat São Leopoldo ferences vendégházában tartottuk, ahonnan többször átmentünk a közeli metro­po­lisz­ba, Porto Alegrébe.

Budapest után Curitiba

A brazil evangélikus egyházat (Igreja Evangélica de Confissão Luterana no Brasil) nagyrészt németországi bevándorlók szervezték meg, erősebb gyülekezetei az ország déli részén vannak. Az LVSZ-­nek annak megalakulása óta tagja. Az eredeti tervek szerint ők lettek volna az 1970-es nagygyűlés házigazdái, de az akkori katonai diktatúra nem biztosította minden résztvevő zavartalan beutazását és az ülés szabad légkörű lebonyolítását, így a helyszínt az utolsó pillanatban Franciaországba, a Genfi-tó melletti Evian­ba helyezték át. Idővel Brazíliában változtak a politikai körülmények, ezért az 1990-es nagygyűlésnek már valóban ők lettek a házigazdái: a számunkra, magyar evangélikusok számára különösen emlékezetes 1984-es budapesti találkozó után hat évvel Curi­tiba adott otthont az összejövetelnek.

A terepmunkát megelőzően most is alaposan áttekintettük és rangsoroltuk a beérkezett pályázatokat. Jó volt látni, hogy a különböző egyházakban milyen sokféle módon törekednek a hit és a krisztusi tanúságtétel erőteljes megélésére. Szoktuk mondani, hogy az egyház gyülekezetekben él. Munkánk során felismertük, hogy az LVSZ pedig a tagegyházaiban és azok gyülekezeteiben él. Ennek jelét láthatjuk azokban a missziói, diakóniai, oktatási és közösségépítő projektekben, amelyek megvalósulásához az LVSZ minden évben jelentős összeggel járul hozzá.

A támogatások odaítélésénél fontos szempont, hogy a pályázó valamennyi önrészt vállaljon. A 2027–2029-es időszakra vonatkozóan harminchárom pályázat érkezett be tizenhat országból. Az összköltség három évre vetítve 1 117 050 euró. Egy évtizeddel ezelőtt az egyházunk által 2017-re elkészített tízrészes Luther-­rajzfilmhez érkezett támogatás egyik forrását is ez a keret adta.

Munkahelyteremtéstől az akadémikus teológiáig

Talán érdemes néhány most támogatott munkaterületet bemutatni annak érzékeltetésére, hogy a világ evangélikus közösségei­ben milyen sokféle munka folyik. A teljesség igénye nélkül négy különböző régió egy-egy általunk támogatott projektjét vázolom.

Az afrikai Gambiában a korábbi elnök rémuralma alatt nőknek, lányoknak boszorkányüldözést, kényszermunkát, kínzásokat és szexuális erőszakot kellett elszenvedniük. Mindebben az elnök által irányított hadsereg tagjai is részt vettek. A túlélők egészségügyi és pénzügyi gondok mellett társadalmi kirekesztettséget élnek meg. Az evangélikus egyház fizikai és lelki támogatást ad az érintett családoknak, összesen ötszáznegyven személynek, beleértve az érintett nőket és gyermekeket. Továbbá hatvan fő számára indítanak szakképzést, valamint támogatják a pénzügyi függetlenséget megalapozó munkahelyteremtést.

A latin-amerikai Bolíviában örvendetesen növekszik az őslakos gyökerű evangélikus egyház, de a rendszer nem tudja ezt követni: hiányzik a pénzügyi szakértelem, a lelkészek nem kapnak fizetést. A támogatás célja a személyzeti és egyéb adminisztratív kérdések pontos szabályozása, a pénzügyi önállóság megalapozása, függetlenedés a külföldi forrásoktól, továbbá nők és fiatalok bevonása a döntéshozatalba.

Az ázsiai Mianmarban egy elszigetelt körzetben a nemrégiben lezajlott fegyveres konfliktus miatt újjáépítésre van szükség, az oktatáshoz sincs hozzáférés. Az evangélikus egyház által szervezett oktatás célja a nyelvi készségek (angol és tamil) fejlesztése, szabászati és informatikai szakmai képzés ötszáz fő számára. Ezen túlmenően kétszáz gyermek iskoláztatását támogatják. Itt nagy szerepet kap az etnikai kisebbség támogatása, a gyermekvédelem és az egyenjogúság kérdése.

Végül érdemes bemutatni egy európai projektet is. Az oroszországi evangélikus egyház a sokféle kihívás közepette erősíteni szeretné a lelkészek és gyülekezeti munkások felkészítését. Tapasztalatuk, hogy erősödik az ortodox befolyás, és az egyházban is gyakran hiányzik a teológiai reflexió. A bizottság által most támogatott projekt keretében tíz-húsz oroszországi, kazahsztáni és georgiai hallgató számára nyújtanak lehetőséget az „egészséges akadémikus teológiában” való továbbképzésre, emellett Moszkva, Kalinyingrád, Ufa és Asztana (Kazahsztán) körzetében ötven-száz egyházi alkalmazott kap teológiai képzést. A cél az evangélikus identitás erősítése, az egyház láthatóságának megőrzése az orosz társadalmon belül, ellenállás az ultrakonzervatív és intoleráns társadalmi elvárásoknak az akadémikus teológia eszközével.

Ha már teológiai képzés, akkor megemlítem, hogy São Leo­poldó­ban működik Latin-Amerika legnagyobb evangélikus teoló­giai fakultása. Az ezredforduló környékén volt kísérlet arra, hogy ez az intézmény együttműködjön a mi hittudományi egyetemünkkel. Ennek kereteit az International Network of Advanced Theo­logical Education [a teológiai oktatás fejlesztésének nemzetközi hálózata – a szerk.] nevű hálózat adta, amelyben hongkongi, norvé­giai, dél-afrikai és montreali főiskolák és egyetemek vettek részt. Amikor meglátogattuk az intézményt, felvetettem, hogy jó volna egyszer újraindítani valamiféle együttműködést, akár online formában. A gyönyörű területen fekvő campuson Luther Mártonnak és feleségének, Bóra Katalinnak a szobra is látható. Utóbbi feltűnően hasonlít a reformátor feleségének egész alakos wittenbergi megjelenítéséhez. A fakultás homlokzatán a reformáció négy alapelve olvasható: Sola Scriptura, Solus Christus, Sola Gratia, Sola Fide.


Tizenketten a tónál

A terepmunka keretében meglátogattuk az egyház központját Porto Alegrében. Itt egyebek mellett megtudtuk, hogy a túlnyomórészt katolikus országban hogyan próbálnak hitvalló módon jelen lenni Luther Márton örökösei. Tájékoztatást kaptunk arról is, hogy néhány évvel ezelőtt, a hatalmas város jelentős részét elöntő árvíz idején milyen segélyakciókat indítottak el az evangélikusok. Megismertünk továbbá egy, a mai dél-amerikai valósághoz nagyon jó illeszkedő diakóniai projektet. Ennek társadalmi háttere, hogy a családon belüli erőszak következtében nagyon sok asszony és gyermek kerül kiszolgáltatott helyzetbe. Az egyház munkatársai komoly szakmai felkészültséggel és odaadó módon nyújtanak számukra menedéket és további segítséget a biztonságos élethez.

Együttlétünket a munka mellett a lelki összpontosítás jellemezte. Szombat este különleges természeti környezetben, a vendégház melletti tónál tartott úrvacsorai alkalmon éltük meg az egymással és a Jézussal való közösséget. A szervezőkkel együtt éppen tizenketten voltunk, mint egykor a tanítványok. A vasárnapi hazautazás délelőttjén pedig részt vettünk São Leopoldo egyik evangélikus gyülekezetének istentiszteletén, ahol igazán testvérként fogadtak minket. Szambával vagy focival itt sem találkoztunk, viszont egyek lehettünk a közös hitben.