Minden nyelv vallja…
Egy gyönyörű keresztet kaptam az Egyiptomban élő ősi kopt egyház vezetőjétől, II. Tavadrosz pátriárkától. Hetven nyelven olvasható rajta Jézus neve. Ez a szép ajándék a pünkösdi csoda örökségére irányítja a figyelmet.
Kétezer éve a Jeruzsálemben összesereglett sokaságnak Péter apostol arról beszélt, amit Jézussal átéltek. Nem csupán a szörnyű haláláról és a feltámadásáról, hanem arról is, hogy ez a történet Isten nagy embermentő terve volt, amely mindannyiunkat érint. A Péter beszédét hallgató, sok országból összesereglett sokaság elcsodálkozott azon, hogy értik ezeknek az egyszerű embereknek a szavait. A csoda nem Péter retorikájában vagy nyelvi képességében rejlett, nem is a hallgatók alkalmilag kitisztult értelmében, hanem a Szentlélek elmét és lelkeket megvilágosító, a szíveket megnyitó munkájában.
Pünkösd egyfelől egyszeri és megismételhetetlen történelmi esemény volt, amikor háromezer ember hitre jutott, megkeresztelkedett, és ezzel megszületett a jeruzsálemi gyülekezet, az első Krisztus-hívő közösség, az ősegyház. Másfelől pünkösd egy máig tartó folyamat nyitánya is, mert a mai napig a Szentlélek révén jutott és jut hitre minden ember! Pál apostol ezt így fogalmazta meg: „…senki sem mondhatja: »Jézus Úr«, csakis a Szentlélek által.” (1Kor 12,3)
Az egyház a Szentlélek által jött létre, és sok-sok generáción át a mai napig a Szentlélek által él. Ő ébreszti minden hitre jutó emberben a Krisztus-hitet. A hitet mi, emberek nem tudjuk erővel vagy hatalommal átadni, nem megy át genetikai úton sem. Nem garancia, hogy hitre jut valaki, ha okos és bölcs szavakkal érvelünk, ugyanakkor alázattal megállapíthatjuk, hogy Isten mégis felhasználja az embereket a hit továbbadásában. Ezért lehet eszköz az egyház, a lelkészek, a hittanórák és a konfirmációs oktatás, a táborok és a lelki konferenciák, de a családok is. A sort folytatva: Isten eszközei lehetnek a barátok, ismerősök és ismeretlenek, bármelyik hívő tanúságtevő.
Az a kis mag, az a néhány egyszerű ember, akik Jézus tanítványi körét alkották, akik idővel az egyház apostolaivá lettek, nem tűntek ki a többi ember közül. Nem egy elit alakulat voltak, nem olyanok, akikről azt lehetett volna gondolni, vagy akiktől azt lehetett volna várni, hogy egy egész világra kiterjedő, embermilliókat elérő, évezredekig fennmaradó szervezet formálódik ki a munkájuk nyomán. Az egyház több mint emberi szervezet, de nem önmaga miatt, hanem a Szentlélek munkája révén. Isten Lelke hívta létre, és építi máig mindenfelé a földön.
Ezért is érintett meg mélyen a kopt pátriárkától kapott gyönyörű, kézzel készített kereszt, melyen Jézus neve hetven nyelven olvasható. Népek és nemzetek sokasága a világon mindenfelé rengeteg nyelven dicséri ma Jézus nevét. A Bibliában a hetvenes (néha a hetvenkettes) szám a világ népeire utal. Isten Jézus Krisztusban nemcsak a választott néphez, nemcsak egy szűk csoporthoz küldetett, hanem valamennyi néphez és minden emberhez. A számunkra kevéssé ismert országokban ezért is különösen jó érzés felfedezni, hogy Jézus Krisztus evangéliuma oda is eljutott, Jézust ott is ismerik, szeretik. Az istentiszteleteiket talán más formában tartják. Eltérések lehetnek a teológiai hangsúlyaikban is, mégis nagyon jó felfedezni a hitbeli összetartozást és a testvériséget Jézusban.
Megindító volt látni Egyiptomban, hogy Jézust miként tisztelik, hogy a hitüket mennyire komolyan veszik, és hogy milyen hűségesen ragaszkodnak hozzá. Az egyiptomi kopt keresztyének egy muszlim országban, évszázadok óta sok szenvedés közepette, erős ellenszélben élik életüket. Történelmük tele van véres üldöztetésekkel, és sajnos ma is előfordulnak ellenük elkövetett véres terrorakciók. Viszont ez az erős ellenszél meg is edzi őket a hitben. Náluk nem jóléti és pláne nem hobbikeresztyénség van.
A kopt egyháznak Egyiptomban ma a nehéz anyagi és politikai helyzet ellenére tizenötmillió tagja van. Az egyház tagsága itt nem fogy, mint Európában mindenfelé, hanem növekszik. Ők a nehézségeik és küzdelmeik között naponta tapasztalják meg az Úr közelségét, segítségét és Jézus Krisztus bűn és halál feletti győzelmének fontosságát.
Amikor hetven nyelven olvashatom Jézus nevét az ajándékul kapott kereszten, Pál apostol Krisztus-himnuszának szavai imádsággá is formálódnak bennem. Jézus neve legyen a földön mind több ember számára a remény és az üdvösség kulcsa, „hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”. (Fil 2,10–11)
