„Robi bácsi” és mentoráltjai
Nyíregyházáról, az Evangélikus Roma Szakkollégiumból indult, és fiatal kora ellenére sikeres szakmai pályaívet jár be Oláh Róbert, az országos iroda diakóniai osztályának szakmai referense, egyházunk felzárkózási koordinátora. Története cáfolja a bibliai eredetű közmondást (lásd Mk 6,4): mert igenis lehet valaki „próféta” a saját hazájában! Az ismerős terepen személyes példájával, kitartásával, hitével mutatja meg roma és nem roma tanulóknak: hátrányos helyzetből is van esély a kitörésre.
A szakembernek meghatározó szerepe volt a Mustármag program szakmai alapjainak, koncepciójának kidolgozásában. Háttéranyagot készített Befogadó kollégiumi program – Mustármag evangélikus kollégiumi hálózat címmel, ebben szerepel a program alaplogikája: a kollégiumi hálózati működés, a hátránykompenzálás, a mentorálás, a tehetséggondozás, a szemléletformálás, a közösségi programok és az ösztöndíj összekapcsolása.
„A program előzménye Nyíregyházán indult, ahol hamar kiderült számomra: a kollégiumi lét különösen jó terepet kínál a valódi fejlesztéshez. Az iskolai kötöttséggel szemben itt nagyobb a mozgástér: rugalmasság, idő és közösség van. A kollégium mögött erős várként ott áll az evangélikus gyülekezet. A gyerekek nemcsak egy-egy alkalomra kapnak segítséget, hanem egész tanévben kísérhetők, életre szóló kapcsolódások alakulnak ki” – kezdi összegzését a projekt végén Oláh Róbert.
Terepismerete adott: az Evangélikus Roma Szakkollégiumot és a helyi együttműködéseket első kézből ismeri. Látta, mennyit jelent, ha egy diák ösztöndíjat, mentort, biztatást és valódi figyelmet kap.
„A cél egy mentori folyamatban sosem az, hogy megmondjuk a diáknak, merre menjen, hanem hogy megtanuljon jól dönteni, reálisan látni önmagát. S a legfontosabb: elhiggye, hogy értékes, képes továbbtanulni, akár egyetemre is eljutni. A program ereje abban áll, hogy nemcsak a bevont gyermekeket formálja, hanem hatással van az egész kollégiumi közösségre. A nyitott programok, beszélgetések, életút-bemutatók, kulturális élmények segítenek eltüntetni a stigmákat. A gyerekek megtapasztalják: a hátrány nem szégyen, és nem az határozza meg az embert, honnan jön. Egyre több, a programban részt nem vevő diák csatlakozik a közösség, az együttlét öröméért.”
A program egyik fontos eleme Róbert szerint a világ kinyitása. „A fiataloknak igényük születik új dolgokra, és ezek az élmények kapcsolódni tudnak szakmai és életcéljaikhoz. Hogy mit jelent ez? Közös beszélgetések során felismerik, hogy nem egyszeri, elérhetetlen dolgokban volt részük egy kulturális program során. Értékek felfedezése, a világ megismerése hátrányos helyzetből indulva sokkal nehezebb, ám az út a tanuláson, a lépésről lépésre való előrehaladáson át vezet.”
A szakember arról is tájékoztat: folyamatos, kísérő kapcsolatban állnak a részt vevő kollégiumokkal. „A kiértékelések során megosztott gondolatokból tudjuk: a tanárok is épülnek belőle, és rövid távon is van látható eredménye a munkájuknak.”
Végül a Mustármag programba fektetett munkájának érzelmi, lelki oldaláról érdeklődünk. Mi a „jutalma” a fáradozásának?
„Egykori roma szakkollégistaként számomra különösen is sokat ad ez a munka. Saját utamból tudom, mennyit jelenthet egy tanár egy jó mondata! Hálás vagyok, mert nekem minden iskolai szinten volt segítő tanárom. Egyikük mondta ki először: egyetemen van a helyem. Addig ez eszembe sem jutott. Nekem még nem voltak ilyen lehetőségeim, de az utam során szerzett tapasztalataimmal tudok segíteni. Immár hozzám fordulnak tanácsért a fiatalok. Szeretném a példámmal is motiválni, bátorítani őket. Egyetlen gyermek se higgye azt, hogy neki csak az jut, az jár, amit a környezete sugall. Belső motiváció nélkül ugyanis a külső segítség sem működik. Amikor egy volt kollégista utánam kiált: »Robi bácsi, már én is egyetemre járok«, akkor érzem igazán, hogy van értelme. Sokan később mentorként, önkéntesként vagy munkatársként visszatérnek. Így lesz ebből nemcsak program, hanem élő, megtartó hálózat. Akár leendő diakóniai vagy oktató-nevelő kollégáink is kikerülhetnek közülük.”
