Oratio Oecumenica

Halld meg, Urunk, a hangunkat! Hozzád kiáltunk ezen a vasárnapon, amikor különösen is átélhetjük az első tanítványok krízishelyzetét, hiszen testben már nem vagy közöttünk, előrementél, hogy helyet készítsél számunkra az atyai házban. Ugyanakkor gyakran úgy érezzük, hogy pünkösdi Ajándékod még nem érkezett meg hozzánk. Ezért utánad kiáltunk, hozzád kiáltunk, érted kiáltunk: magunkért és az egész világért, amely életet teremtő és megújító Lelkedre szomjazik.

Készíts fel minket a pünkösdi csodára, hogy élő és ható igéd szava ma is megszólítson, szíven találjon minket, és átformálja, megújítsa életünket, közösségeinket. Lelked harmata frissítse fel hitünket, reménységünket, szeretetünket, hogy minden szavunkkal és cselekedetünkkel rólad tudjunk tanúskodni hitelesen és hűségesen.

Ébreszd egyházunkat, gyülekezeteinket, hogy a feltámadott Jézus Krisztus látható testeként befogadó és vonzó közösségként legyünk jelen a világban, és munkálkodjunk országod eljövetelén.

Légy jelen otthonainkban, családi közösségeinkben is. Segíts, hogy a különböző nemzedékek párbeszédében megtaláljuk a közös nyelvet, megértve egymást és mennyei Atyánk tervét, azt, hogy mi az akarata velünk.

Könyörgünk népünkért, országunk felelős vezetőiért, hogy mindannyian felfedezzük a megbékélt különbözőségek lehetőségét és földi hazánk ajándékát. Könyörgünk egész világunkért, közös otthonunkért, melyet nekünk teremtettél, hogy lelkiismeretes munkatársaidként és gondviselő teremtménytársakként éljünk együtt egymásért.

Hálát adunk, Urunk, hogy nem kell hangosan kiáltanunk, mert te most is, itt is közel vagy hozzánk. Meghallgatsz minket, hiszen megígérted: „…íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ámen.